Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila

Sánta Pila 329 Aranyos Pátráczott kerestem Tamas Susával, addit Kökörics füvet az fönt nevezett Földvári két Aszonyal. / Söprűn jartale. Nem jártam, de el lehetett volna mennyi raita. / Többen jártatoké. / Csak négyen jártunk.”48 A Czompó vezette nyomozógárda azonban egy valós boszorkánytársaságot próbált kézre keríteni, melyek sajátos hierarchia szerint szerveződnek és valós rí­tusokat is végrehajtanak. Ilyen „valós” rítusra kérdezett rá a vizsgálóbíró is: „Ho­gyan lehet az Emberbül csontait ki vennyi.” Erre Vörös Ilona sebészi részletesség­gel ecseteli a végrehajtás módját: „Tolal megh hasetván a testit a mellyiket akarja ki veheti, kivévén a Csontot öszve mégyen úgy hogy nemis látzik sebje, melly tol­lat megh köll kennyi.”49 A feltételezett boszorkánytársaság egyéb rítusaira világít rá a következő párbeszéd is: „Te voltaié a Boszorkányok között Dobos. / Én vol­tam, lám mostis itt vagyon a Dobom féldio héj. / Mivel verted azt a Dobott. / Két száll tollal.” A vizsgálóbíró olyannyira komolyan vette a vallomásokat, hogy a valóságban is be kellett mutatnia a dobolást Vörös Ilonának: „Miért szollott az a Dob és itten nem, vagyone nagy szava a Dobnak. / Ott szol, de it nem, és itt nin­csen semmi szava neki.”50 Egy másik kérdés a rituális mágia gyakorlására utalt: „Miként teszitek magatokat látatlanná. Amelly pénzt Billegül ád az ördög azzal megh kenyi magát úgy leszen láthatatlan.”51 Az ilyen valóságnak feltételezett, de tulajdonképpen kvázi-rítusok mellett, a mi szempontunkból is valósnak tekinthető rítusok után is érdeklődött Czompó vizsgálóbíró: „Mi módón lehetne megh fognyi az Boszorkányokat mikor nyomnak? / Megh lehet fognyi olly képen hogy hamar vese le a gátyát fordécsa ki, midün nyekegeti az Mester gerenda fölött huzza által, ki nem mehet a hazbul.”52 Ezek a kvázi-rítusok és társaságok azonban nem egy valóságos boszorkánygyűlés kellékei, ahogy azt a bíróság látni szerette volna, ha­nem valószínűleg egy valóságos társaság boszorkányhiedelmekben őrzött em­lékei.53 Pócs Éva szerint ezek a boszorkányhiedelmek leginkább a balkáni calusari- vagy ruszália-társaságokra hasonlítanak. A szövegben szereplő rituális tárgy, a dob is, inkább ezeknek a valós rituális társaságoknak a dobjára hasonlít, és nem a ma­gyar táltosdobra, mint ahogy azt Sebestyén Gyula, Diószegi Vilmos vagy pont en­nek a pernek kapcsán Szilágyi Mihály vélte.54 Ezekben a válaszokban a boszorkányüldözés hivatalos demonológiája nem ér­hető tetten. A magyarországi perek tortúravallomásaihoz hasonlóan itt sem a hi­vatalos diabolizmus, hanem a népi ördög-képzetek fogalmazódtak meg.55 Attól a 48 Schram F. 1970. 485. 49 Uo. 486. 50 Uo. 485. 51 Uo. 486-487. 52 Uo. 486. 53 Pócs É. 1992. 62.; Cohn, N. 1994. 119-148.; Henningsen, G. 1988. 11-15. 54 Diószegi V. 1958.; Pócs É. 1989. 164—165.; Szilágyi M. 1987. 464-465. 55 Klaniczay G. 1990. 292-295.

Next

/
Oldalképek
Tartalom