Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Tóth G. Péter Sánta Pila Három történet egy 18. századi boszorkányról a bírósági eljárás tükrében' „What does the ethnographer do? - He or she writes” mondta Clifford Geertz avagy ennek a konferenciának az apropóján: „Mit csinál a történetíró? - Ir?” Kende Tamás nemrégen megjelent könyvében a „Vérvád”-ban, megpróbálja a rituális gyilkosság vádjának működési modelljét felvázolni. Ez a modell a boszorkányvád keletkezésének vizsgálatánál is tanulságos lehet. Kende az újkori vérvádak létrejötténél három állandó szintet különböztet meg. Elsőként az előítéletek, a tudat alatti félelmek szintjét határozza meg. Ez szerinte a „közösségi tudás” szintje, ami „passzív”, „általános és örök”. A második szint egy bizonyos tömegpszichózis. Szerinte az esetek kitöréséhez, a tanúk „megvilágosodásához”, szükséges egyfajta felfokozott lelkiállapot. A harmadik szint a rituális gyilkosságról, s egyéb „istentelen szokásokról szóló (ál)tudományos irodalom”.1 2 A boszorkányvádak szociológiájának tanulmányozói természetesen ezeket a szinteket külön-külön vagy együtt, de már számba vették és a vádak létrejöttének alapvető okaiként határozták meg. Az első szint a mindenkori népi boszorkányhiedelmeknek felel meg, ami gyakran a „falusi boszorkányság” intézményében, a mindennapi élet konkrét gyakorlataiban is tetten érhető3 A második szint a boszorkányvádak tágabb kontextusát jelenti. Számos kutató szerint háborúk, éhínségek, járványok, pestis, klímaváltozás, nagyobb társadalmi konfliktusok, vallási küzdelmek után a boszorkányvádak is felerősödtek.4 A Kende féle modell harmadik szintjét a tudomány és teológia demonológiai irodalma jelenti.5 1 A tanulmány egyik változata megjelent Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. (Csonka Takács E. - Benedek K. 1999. 121-162.) 2 Kende T. 1995. 125-126. 3 Vö. Macfarlane, A. 1970a.; Kristóf I. 1998.; Kristóf I. 1991a.; Pócs É. 1983.; Pócs É. 1992.; Pócs É. 1995. és mások. 4 Vö. Andreski, S. 1989.; Ankarloo. B. - Henningsen, G. 1990.; Behringer, W. 1990.; Biraben, J-N. 1976.; Boyer, P- Nissenbaum, S. 1974.; Demos, J. P. 1982.; Delumeau, J. 1978.; Kristóf I. 1991b.; Midelfort, E. 1972. és mások. 5 Clark, S. 1980.; Clark, S. 1990.
