Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás 305 A lélekről való rendelések A testamentumok bevezető sorai után a „tárgyalás” első pontja az esetek döntő többségében - a 17. századi győri források mintegy 98 százalékában! - a lélekről és a testről való rendelés. Mind a magas arány, mind a rendelések közötti első hely azt mutatja: a győri testálok fontosnak tartották, hogy vagyontárgyaik mellett lelkűkről és testükről is rendelkezzenek. Sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a kettő közül az előbbit tartották fontosabbnak:- jónéhány olyan esettel találkoztam, ahol a testáló csak leikéről rendelkezett, testéről egyáltalán nem;28- másrészt: amíg a testről szóló rendelések az esetek döntő többségében csupán általánosságban szólnak és meglehetősen rövidek, addig a lélekről intézke- dők sokkal részletesebbek;- végül: a lélek üdve érdekében sokkal több rendelést tesznek és sokkal nagyobb anyagi áldozatokat is hoznak a végrendelkezők, mint „meghidegült” testük „eltakarításával” kapcsolatosan. A lélek sorsáról való rendelések bemutatásakor meglehetősen nehéz helyzetben vagyok: több tucatnyi érdekesebbnél érdekesebb megfogalmazásból nem könnyű csupán néhányat kiválasztani! Az alábbiakban erre teszek kísérletet, érzékeltetni akarván e rendelések változatosságát. Ez az első rendelés a legegyszerűbb formájában így hangzik: „Elsőben lel- kemet Istennek, testemet a földnek ajánlom.” Az esetek döntő többségében e gondolat valamilyen kibővített formában került lejegyzésre. A 17. század elején még az egyszerűbb formák vannak többségben, de néha már felbukkan egy-egy díszesebb is: Szeöch Benedek győri bíró például 1610-ben így rendelkezik: „Legelsőben ajánlom az én iölkömet az én teremtő és megváltó Istenemnek, ki az ő drágalátos vérével megváltott engemet, az ő szent kezeiben és országában”.29 Az 1610-es évek első felétől jelen van forrásaink e rendelésében az utolsó ítéletre való hivatkozás is. „Legelőször ajánlom az én Iölkömet az én megváltó Jézus Krisztusomnak kezében, ki engemet megváltott az ű szent halálával; ennekutánna az én testemet az ű annyának az földnek mindaddig, míg eljön az én megváltó Jézus Krisztusom az utolsó napon ítélni eleveneket és holtakat” - olvashatjuk például Balogh György 1619-ben kelt végrendeletében.30 Barbely Péter 1615-ben lelkét Istennek, testét a földnek ajánlja, „honnét ítélet napjára 28 Lásd pl.: Horváth J. 1995. 17. sz. vagy Horváth J. 1996. 107. ill. 112. sz. 29 Horváth J. 1995. 13. sz. 30 Uo. 48. sz.
