Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Kis Domokos Dániel: A hegymászó és a hegyek
A hegymászó és a hegyek 289 (A Piz Languard-on, vasárnap lévén, mi sem találkoztunk angolokkal: sőt néhány percig teljesen magunk voltunk, majd egy házaspár jött, mire megkérdeztem, nem angolok, felelték, hogy nem, svájciak, s nagyon derültek, mikor elmondtam, miért kérdeztem meg. Később, egy vörösesszőke hithű zsidó férfiú tűnt föl, hófehér ingben, feltűrt ingujjal, sötétkék ünneplőnadrágban. Csak az enyhén poros bakancs ütött el öltözékétől. Vörösesszőke szakállával, öltözékével egész romantikusan hatott. Másnap mi is az Isla Pers sziklaszigetét kerestük föl: felvonóval a Diavolezzára, addig mintegy 6 km-t már megtéve a Morte- ratsch Camping-ből, szállásunktól, közben a Bemina Suot-ot is érintve. Mi gyakorlatilag fordítva tettük meg nagyjából azt az utat, melyet 132 évvel korábban Eötvös Loránd: keresztül a Pers jégáron, (Vadret Pers-en), az Isla Pers-re. Itt mi is láttunk virágokat: a szikla felső részén sárga színűeket. Nem szedtem, nem is szabad, de talán nagy virágú zergevirág (Doronicum grandiflorum), ha jól látom a fényképek alapján itthon behasonlítva. Madárkákat, néhány nagyobb ragadozót, s főleg fekete testű, élénksárga csőrű havasi csókát (Pyrrhocarax graculus) többször is láttunk. A sziklán lefelé, már a Morteratsch jégár felé, különböző vöröseslila vagy rózsaszín virág virít, az Alpok jellegzetes színei. Majd az eddigieknél hosszabb és fárasztóbb út következett: Az Isla Pers sziklán lefelé, majd egy kis gleccser-tó mellett, aztán egy ideig a Morteratsch középmorénáján haladtunk egy darabig, mire nagy nehezen rászántuk magunkat, ismét összekötve magunkat - a síbotot vagy magam a jégcsákányt erősen megmarkolva -, hogy átkeljünk a kisebb-nagyobb hasadékokkal és úgynevezett hosszanti hasadékok- kal szabdalt Morteratsch-on; a korábbi tanácsok ellenére, - inkább mások példáját követve - nem fölfelé, a Boval-ház felé pályáztunk, hanem kissé alá mentünk, s így elszakadva a jégár szélét jelentő, veszélytelenebb igazi kőmorénára kivezető úttól, egy végnélkülinek látszó kőmászással és jégen való csúszkálással, kis szakaszon újra a „nyílt” gleccserre lépve, végre lejutottunk az oldalmorénán; Néhány ijesztő véghasadékot is megszemlélve s egy-kettőn kénytelenül, de végül sikerrel átkelve, a gleccserkapuhoz értünk, a jégfolyam hatalmas száját megcsodálva, mely csak úgy ontotta magából a vizet. A jégár patakja mellett, immár szilárd talajon, vidáman értünk a völgybe, a kisvasút melletti Morteratsch házhoz, hol jó sört ittunk. Ezt az utat, megfordítva, ahogy Loránd is megtette, Berlepsch útikönyve is javasolja.35 Ezen az un. Diavolezza-tour-on Loránd költségkönyve szerint 7 Frankba került nekik a vezető, s már előzőleg, a Languard- ra is vezetővel mentek, 4. 50-ért. Mindenütt, hol az útikönyv vezetőt javasol, fogadtak is. 60 Chf-ért - hosszú, tömött sorban - mi is mehettünk volna vezetővel. A Diavolezzára vivő felvonó felső állomásán (2973 m), lehetett befizetni a csoportos vezetésre.) 35 Berlepsch, H. A. 1870. 170.
