Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Pifkó Péter: Esztergom város polgársága és a színészet a 19. század első felében
272 Mentalitástörténet Pifkó Péter vándortársulatok egyike Balogh István kiváló komikus direkciója alatt működött, 1816-ban Komáromba, Tatára és Esztergomba is eljutott.2 Ekkor Esztergom négy részből állott. Az érseki Vízivárosból, a szintén érseki tulajdonban lévő Szentgyörgymezőből, a káptalani Szenttamásból és a Szabad királyi városból. A négy településen 11 ezer ember élt. A 18. századi dinamikus fejlődés a népesség számának növekedését, s a közel másfél ezer új polgár betelepülését egyaránt jellemzi. A II. József féle nép- számlálás idején Esztergom az 52 szabad királyi város között a 23. helyen állt. A 19. század első évtizedekben is folytatódott a város polgárosodása, fejlődése. Meghatározója volt ennek az időszaknak, hogy 279 évi távoliét után Nagyszombatból visszatért a hercegprímás, aki egyben a vármegye örökös főispánja is volt. 1822-ben Rudnay Sándor megkezdte a főszékesegyház építtetését, s ezért sok hazai és külföldi mesterember dolgozott itt, akiknek egy része itt is telepedett le.3 A további betelepülők többsége a környező vármegyékből érkezett, de megtelepedtek itt a cseh, morva, szlovén, és német területekről is. A királyi városi rang megszerzése utáni években rendkívüli mértékben megnőtt a betelepülők száma, akik közül 1721-ig 424-en nyertek polgárjogot. A betelepülők nagy részének nyelve magyar és vallása római katolikus volt. Német ajkúak elsősorban a Vízivároson és Szenttamáson éltek. A polgárság (iparosok és kereskedők) a fejlődő kereskedelem érdekében beszélt németül. így akár magyar, akár német színtársulat érkezett a városba mindkét társulat előadásait látogatták és értették.4 Az hogy a magyar játékszíni mesterség csak igen lassan kapott lábra városainkban annak elsősorban a magyar színdarabok hiánya volt az oka. Ugyanakkor nagyon sok német szerző témáiban a magyar hősi múlthoz nyúlt vissza. Elég itt csak Kömer Zrínyijére, Grillparzer Bánk bánjára., Kotzebue I. Istvánról szóló darabjára gondolni. Azt láthatjuk tehát, hogy a színházi pártolás mértékét nem lehet csak nyelvi alapon vizsgálni. Már csak azért sem érdemes a színdarabot tekintenünk a pártolás fő kritériumának, mivel országosan a repertoár volt a legegységesebb, s minden más egyéb sokkal gyakrabban változott.5 Mi volt hát az a szervező szempont, mely lehetővé tette egy-egy társulat működését Esztergomban és az ország más városaiban? A város gazdasági ereje? A lélekszám nagysága? A nyelv és a vallás? A társadalmi összetétel? Mondhatjuk mindez együtt, s elsősorban az a mentalitás, ami egy várost a kezdetektől, az első színtársulatok megérkezésétől jellemezte. Hogy a mentalitás és pártolás érthetőbbé váljon néhány példával szeretnénk ezt illusztrálni. Kassán és Miskol2 Bayer J. 1887. 3 Dávid Z. - Dányi D. I960.; K. Borovszky S. 1907. 4 Esztergom szabad királyi város polgárkönyve 1701-1848. Komárom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat Levéltára (K-EMÖL). 5 Kerényi F. 1981.
