Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Pifkó Péter: Esztergom város polgársága és a színészet a 19. század első felében
Pifkó Péter Esztergom város polgársága és a színészet a 19. század első felében Több mint egy évszázada foglalkoztatja a színháztörténészeket az a gondolat, miként lehet felidézni, rekonstruálni egy-egy elmúlt színházi előadást. Ennek nehézsége egyszeri és megismételhetetlen voltából ered. Hiszen a színházi előadás egy bizonyos helyen és időben színészek által bemutatott drámai mű. Koronként változott, hogy a színháztörténész mit tartott fontosnak, elsődlegesnek a rekonstrukció során. Voltak, akik a színházi játékra helyezték a hangsúlyt, mások a drámát emelték ki. Általában kronologikus sorrendben tárgyalták, hogy kik, hol mit játszottak, de azt hogy kinek nagy többségében figyelmen kívül hagyták. A közönség szerepéről a színházi műalkotás születésében szinte egyáltalán nem esik szó. Csupán a 20. században kezdtek erre odafigyelni. Itt elsősorban Pukánszkyné, Mályuszné nevét említhetjük. Ma már egyértelmű, hogy a művészi mondanivalót kizárólag a folyamat (előadás) szemlélésére összegyűlt közönség számára továbbítja a színház. Számunkra is az a fontos és elsődleges szempont, hogy a különböző társadalmi osztályokból szerveződött közönség, polgárság milyen mentalitást tanúsított előadásról előadásra a színházon belül és a színházon kívül egyaránt. Vizsgálódásunkban a színházi előadás jóval korábban kezdődik, mint amikor a függöny felmegy. Figyelembe kell venni ugyanis azt a társadalmi és kulturális környezetet, amelyben egy társulat megérkezik. Feltárni mindazokat a tényezőket, amelyek a közönséget a színházba vonzották vagy éppen távoltartották onnét. Érdekes megnézni azokat a mozzanatokat is, amelyeket a közönség viselkedésével egymásra gyakorolt, s egységesen a színházi produkcióra kifejtett.1 A játékszíni mozgalom az 1770-es évek végére bontakozott ki Magyarországon. A rendszeres magyar nyelvű színházi előadásokat 1792 májusától kezdte meg Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság Kelemen László igazgatásával. Ugyancsak ettől az évtől Kolozsvárott Wesselényi Miklós pártolt egy társaságot Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság néven. Ennek egy része 1807-től Pesten a Rondellában, majd a Hacker Szálában lépett fel. Nyolc évet töltöttek Budapesten, 350 darabot mutattak be, s 1400 alkalommal léptek a közönség elé. 1815- ben el kellett hagyniuk Pestet, s egy részükből vándortársulatok alakultak. Ezen 1 Kerényi F. 1981.; Katona F. 1976.
