Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesit]ú kiművelése a reformkorban 23 monarchia is markánsan megfogalmazta - éppen a Ratio Educationisszal - igényeit az oktatási rendszer felé a hűséges, fegyelmezett és formálisan képzett állami hivatalnokok iránt. A Rationak, mint normaszövegnek a viszonya a valós gyakorlathoz persze nem egyértelmű, mivel egy hatalmi törekvést fejez ki: a királyi kormányzat felségjogon gyakorolt oktatáspolitikai céljait, amelyek persze folyamatosan konfliktusban álltak az oktatás iránt egyre nagyobb érdeklődést tanúsító, az országgyűléseken és ehhez kapcsolódva a megyei munkálatokban saját oktatáspolitikát kialakító birtokos nemességgel. De sajátos kompromisz- szumot jelentett másfelől az is, hogy ezt a felekezetek felettiség szellemében fogant koncepciót formailag ugyan nem sikerült elfogadtatni a jelentős iskola- fenntartó protestáns egyházakkal, tartalmilag mégis erős hatást gyakorolt ez a nem katolikus oktatásra is. Ennek az oktatáspolitikának alapcélját a szabály- könyv általánosságban a következőképpen fogalmazza meg: .. ezt az iskola- rendszert az összes lakos társadalmi helyzetére és életkörülményeit egyaránt figyelembe véve kell kialakítani, hogy vallási megkülönböztetés nélkül, egyformán szolgálja mindenkinek közös művelődését, valamint a társadalom hasznát.” és „A legnagyobb gondossággal kell tehát kiválasztani a tudományokat és ismeretköröket, hogy ezek közül csupán az kerüljön tanításra, amely kinek-kinek a leginkább megfelel jövendő életkörülményei szempontjából: semmi mást nem ajánlatos nyújtani ugyanis ebben a bontakozó életkorban, csak azt, mi később hasznos lehet.”9 Itt a rendi társadalom kulturális reprodukciójának, változatlan újratermelésének elvét láthatjuk. Ezt az általános megfogalmazást később, az oktatási rendszer szintjeit jelentő egyes iskolatípusok képzési céljait ismertetve részletezi a szabálykönyv. Mégpedig úgy, hogy meglehetősen részletesen ismerteti azokat a tevékenységi köröket, amelyek gyakorlásához biztosítja a megfelelő tudást (műveltséget és készségeket) az adott iskolatípus. Ezek a tevékenységi körök sajátos későrendi, igazgatási logikát követő társadalmi kategorizációt mutatnak: lakóhely (lakosok) és a tevékenység (hivatás és ágazat) képezik a besorolás alapját utalva a szokásos társadalmi gyakorlatra, és a közjogi nagy rendi kategóriák ezek mögött elhalványulva tűnnek csak fel. A nemesség az előszóban, mint az „állampolgárok élethelyzeteinek sokféleségét” reprezentáló felsorolásban mint a „különféle hivatalokat ellátó nemesek”10 csoportja, jelenik meg. A szabálykönyv tehát egyfelől a nemességet általában mint hivatali tisztségviselőket, mint bizonyos funkciókat ellátó csoportot nevezi meg, és egyes kutatási részeredmények jelzik is a nemesek hivatalnokká 9 Ratio Educatoinis 1981. 220. Kiemelések: S. Cs. 10 A teljes szövegrész: „Ami végül az állampolgárok társadalmi helyzetét illeti: egyesek parasztok, mások különféle foglalkozást, kézművességet, adószedést, mesterséget, kereskedést űznek; ismét mások közhivatali vagy kincstári tisztviselők; azután a hadsereg tisztjei, azután meg a különféle hivatalokat ellátó nemesek; végül a teljes papi rend, együtt a szerzetesi közösségekkel.” Ratio Educationis 1981. 220.
