Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 21 elsősorban a jómódú nemességhez látszik kötődni — talán nem véletlen, és további vizsgálódást érdemel, de megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy ez is a csoportsajátos nevelés részének tekintendő. Az közismert a történetírásban, hogy a nemesség csak egy közjogi eszme értelmében „egy és oszthatatlan”, szociológiailag, tehát vallásilag, vagyonilag, kulturálisan, illetve megélhetését biztosító tevékenységi formáit (hivatalnok nemesség, nemesi értelmiség, kézműves kisnemesség, parasztnemesek stb.) illetően valójában igen tagolt, amely tagoltság időszakunkban a nyilvánosságban is, és részben a jogalkotásban is megjelenik. Ilyen értelemben a nemesség még strukturális nagycsoportnak is alig nevezhető, hiszen a Tripartitum eszmei tradícióján túl csak néhány törvény és az ezekhez kapcsolódó jogi-politikai gondolkodás jelenti azt a tudati dimenziót, amiben a nemesség egésze valamilyen, a társadalmi észlelés szintjén jól azonosítható egységet jelent. Az iskolázottságiskolázás tekintetében azonban - mint a következőkben ezt bővebben kifejtjük - ez a dimenzió éppenséggel fontosnak látszik, ami egy másik szempontból is indokolja és lehetővé is teszi a fenti szempontú elemzésnek a nemességre való szűkítését. Ha a 13 köznemes emlékírót nézzük, 7 közülük középbirtokos nemes apától származott (4 katolikus, 3 evangélikus), 3 vármegyei hivatalnok5, egy uradalmi tisztviselő, és csak egy kisbirtokos nemes. E tizenhárom emlékirat elemzését a következő módon végeztem el. Azt a négy dunántúli nemest - Fiáth Ferencet, Balogh Gábort, Galsai Kovách Ernőt és Árvay Sándort - és ifjúkoruk azon eseteit állítottam az elemzés középpontjába, amelyben az iskolához való viszony legélesebben került felszínre. Először ezeket az eseteket egymással összevetve, párhuzamba állítva mutatom be, a többi emlékiratnak az egyes esetekhez kapcsolódó részleteire ezután térek ki. Ezen eljárás mellett az egymáshoz közeli közép-dunántúli helyszín6 és ugyancsak egymáshoz közeli születési évük szólt. Ez a közös helyszín Fejér, Veszprém és Zala megye, a korosztály pedig a 1820- as években születettek korosztálya. A többé-kevésbé közös helyszín és azonos korszak olyan kontextust7 jelenthet, amelyben a lehetséges összefüggések köny- nyebben megragadhatók. Fontos volt az is, hogy a négy személy közül az egyik megyei hivatalnok, egy másik pedig református kisbirtokos nemes, míg a két középbirtokosok közül a Fiáth család múltban betöltött tisztségei és rokoni kap5 Utóbbiakon azokat értve, akiknek vélhetően fő megélhetési forrása a hivatalból származó jövedelem. 6 A dunántúli nemesi társadalom regionális sajátosságaira lásd Glósz J. 1991. 7., 122. 7 Ezen az alapon - és az eddigi regionális kutatási eredmények alapján - a Nógrád megyeiek kiválasztása is felmerült, hiszen ugyancsak négy emlékirat szerzője való ebbe a megyébe, közülük kettő középbirtokos, kettő megyei tisztviselő. Ez a kör egy Hont megyei középbirtokossal tovább bővíthető lenne. Másfelől viszont e memoárok szerzőinek születési évei nagyobb időszakon belül szóródnak.
