Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
18 Mentalitástörténet Sasíí Csaba natkozási csoportot jelentenek, a csoportra jellemző iskolázottsággal kapcsolatos beállítottság mintaként közvetítődhet a helyzetüket változtatni akaró egyének irányában. így az iskoláztatás egyéni motívumait és eredetüket kutatva az iskolázottságra vonatkozó törvényi-normatív szabályokat, az egyes társadalmi csoportok és intézmények ilyen gyakorlatát és az egyéni élethelyzetekből következő - és csak abból megérthető - aspirációkat együtt kell figyelembe vennünk. Ehhez olyan forrásokra van szükség, amelyek jól megvilágítják ezeket az összefüggéseket. Személyes források Az előbbiekben felvetett kérdéskör kibontásának első lépése tehát a személyes dokumentumok feldolgozását teszi szükségessé. A tágabban biografikus megközelítésnek vagy módszernek nevezett eljárás a történetírásban hagyományosnak számít, de a szociológiában és a szociális antropológiában is régóta ismerteljárás, amelynek meglehetősen precízen kidolgozott szabályrendszere és módszertana fejlődött ki mára. Ennek lényege, hogy a személyes dokumentumok fel- használásának módjai szorosan kapcsolódnak a kutatás koncepcionális, módszertani és tematikai kiindulópontjához illetve előfeltevéseihez, azaz például az életrajzok feldolgozásai és hasznosításai a történettudományon belüli irányzatonként igen különbözők lehetnek. Ezt figyelembe véve tűnik fontosnak előre- bocsátanunk néhány megjegyzést az emlékiratok általunk alkalmazott felhasználási módjával kapcsolatban: Az első kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül, hogy a személyes források különböző fajtái, mint például napló, levelezés közül, miért éppen a memoárral kezdtük el a fenti kérdések vizsgálatát, hiszen ilyeneket leginkább idős korban, az életút végén írtak az emberek, így ehhez képest az iskolai évek meglehetősen távoliak lévén próbára tehették a szerzők emlékezetét. Ugyanakkor a naplókban - elvileg - az élmények és tapasztalatok közvetlen rögzítését feltételezhetjük. A válasz e kérdésre meglehetősen gyakorlati: az emlékiratok voltak a legkönnyebben elérhető források, naplót2 eddig nem is találtam, levelezést is alig. Másrészt 2 Pedig az első Ratio Educationis 243. paragrafusa 1777-ben javasolja a diákok számára a naplóvezetés megtanítását: „Úgy rendezzék el idejüket, hogy minden egyes órának, amely az előadásokon és az előírt felfrissülési időn túl fennmarad, meghatározzák a maga tennivalóját, hogy az idő egy pillanatát se engedjék valamiféle hasznos tevékenység nélkül elröppenni. Ahhoz pedig, hogy ezt minél könnyebben megvalósíthassák, szükséges lesz, hogy tájékoztatást kapjanak a naplófeljegyzések készítésének módjáról: ezekben mindent pontosan felsorolnak, amelyről dönteni szabad lehetőségük van, s amelyekbe napi tennivalóikat - miután este ezeket számba vették - gondosan feljegyzik...” A tanulók kötelességei saját magukkal szemben című fejezetben Ratio Educationis 1981. 198-199. Az elemzett korszakban érvényben levő, második, 1806- ban életbe lépet szabálykönyv már nem tartalmazza ezt a részt.
