Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
Szubjektivitás és objektivitás 187 robbantás elkövetésekor bécsi lakos Matuska nem kaphatott nagyobb büntetést Magyarországon sem, mint Ausztriában. A steini férfifegyintézetet bemutató kézirat megrendelésre készült, de a megrendelő személye nehezen azonosítható. Matuska müvének befejező részében csupán azt említi, hogy „igyekeztem az igazgató Úr megtisztelő megbízásának eleget tenni'\ sem a felkérő nevét, sem a mű elkészültének dátumát nem írja le a szerző. A borító belső oldalán, a lap alján ceruzával írt sorokat olvashatunk: „Kérésemre és részemre készítette: Matuska Szilveszter. 1937. Horváth Kálmán ig. h. föh”. Ez az évszám arra utal, hogy a kézirat még a halálbüntetés árnyékában, a váci fegyházba érkezés előtt készült. Horváth Kálmán nevű tagja - aki az Egyházmegyei takarékpénztár igazgatóhelyettese ekkor - volt a Váci Múzeum Egyesületnek, aki a VME 1937-es évéről készült titkári jelentés4 szerint többek között kéziratot is adományozott a múzeumnak. Mivel a korabeli leltárkönyvek megsemmisültek, lehetséges, hogy a Matuska-kéziratról van szó. A megrendelő és a tagnévsorban szereplő Horváth Kálmán két személy is lehet, hiszen aligha fordulhat elő, hogy a végső ítélethozatal előtt Matuska érintkezhetett volna vele. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a megbízó a Matuskát elítélő hatalom képviselője lehetett. Előfordulhat, hogy az ajándékozó utólag datálta, s írta a belső borítóra a magyarázó sorokat. Ez esetben a kézirat a váci fegyházba érkezés után készült el, s mint kuriózum került a helyi múzeum gyűjteményébe. A kézirat megrendelőjét valószínűleg Matuska Szilveszter személye érdekelhette, s nem az ausztriai börtönviszonyok, hiszen azok objektív megismerésére más lehetősége is lett volna. Ilyen kaliberű bűnös ritkán került a váci fegyházba. Még mindig foglalkoztatta a közvéleményt Matuska elmeállapota. A vita Matuska épelméjűségéről még az 1934-es tárgyalásakor is folyt,5 végül büntethetőnek nyilvánították. Ezért is kérte fel „az igazgató” arra, hogy írja meg emlékeit az ausztriai fegyintézetben töltött évekről.6 Matuska úgy tett, mint a mesebeli okos leány: eleget is tett a felkérésnek, meg nem is. Igyekezett kikapcsolni a szubjektív elemeket - ép azokat a momentumokat, amelyek feltehetően a leginkább érdekelték a megrendelőt s objektív képet adni a fegyintézetről. Ugyanakkor, mivel az elítélt szemével látott, az átélt és megszenvedett „valóság” bemutatásában akaratlanul is előbukkan a tudatosan visszafogott-visszafojtott szubjektivitás. Ez a feszültség teszi igen érdekesé, vizsgálódásra érdemessé ezt a sajátos történeti forrást. 4 Szarka Gyula: A Váci Múzeum-Egyesület 1937-ben - titkári jelentés. Vác 1938. 7-8. p. 5 Az Est 1934. nov. 10.: „Bolond vagy nem bolond?” - Orvos, jogász, író, színész nyilatkozik Matuska elmeállapotáról. 6 Matuska a leírás végén megjegyzi: „Szerény képességeim latbavetésével örömmel igyekeztem igazgató Úr megtisztelő megbízásának eleget tenni.”
