Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban 17 nőtlenség miatt az egyházi utánpótlás biztosításának ez volt a módja. Ezt persze meg kell különböztetnünk a rendi társadalom polgárivá alakulásának folyamata során egyre tömegesebbé váló mobilizációs lehetőségek társadalmi észlelésétől, de az egyházi utánpótlásnak ez a mechanizmusa az általunk vizsgált időszakban is működött és tájékozódási pontként is hagyományosan jelen volt az iskoláztatás lehetséges céljaként. Az egyéni életfeltételek, amelyek az iskoláztatást gyakorlatilag lehetővé tették - az iskolalátogatás költségei, vagy az azt kiváltani képes lehetőségek, mint például ösztöndíj, rokoni diáktartás stb. - és a normatív szabályok illetve a kor általános meggyőződései között van egy széles tudati mező, amely az iskolázottság értékére, értelmére illetve hasznára vonatkozóan tartalmazhat akár egyéni, akár kollektív eredetű, többé vagy kevésbé tudatos meggyőződéseket vagy kimondottan racionális kalkulációkat, stratégiákat. Ez az a mentális szféra, ami az egyéni szándéknak - természetesen elsősorban a szülő szándékának - ad konkrét tartalmat, célt. Ennek a dimenziónak a megismerését remélhetjük a személyes forrásoktól. Ezek elemzése útján szétválaszthatjuk azokat az egyéni motívumokat, amelyek az iskolával kapcsolatos döntések és cselekvések hátterében állhatták. A második lépésben azt kell figyelembe vennünk, hogy az egyéni motívumok honnan erednek, milyen közvetítéssel jutnak el az egyes személyekhez. Egy harmadik lépésben pedig megvizsgálhatjuk azt, hogy az egyes társadalmi csoportokra mely típusok vagy ezeknek milyen kombinációja, azaz milyen minták jellemzők, egyáltalán az iskoláztatási döntések sajátos motivációi mennyire jellemzőek bizonyos társadalmi csoportokra. Ha ilyen minták a személyes dokumentumok alapján feltételezhetők, további kérdés az, hogy ezek miként és mennyiben kapcsolódnak az adott csoport strukturális pozícióját biztosító tényezőkhöz: törvényekben, normatív szabályokban kizárólagosan meghatározott vagy preferált tevékenységi körökhöz, lehetőségekhez, előjogokhoz. De ennél - legalábbis számunkra - lényegesebb kérdés az, hogy e mintáknak van-e, és ha van, milyen az egyes csoportokon belüli reprodukciós mechanizmusuk. Van-e bizonyos fajta iskolázottságnak egy adott csoporton belül sajátos értéke, hordoz-e olyan manifesztált értékrendet, legitimációs érvrendszert vagy rejtett jelentéseket, ami e csoporthoz tartozás tekintetében, vagyis a csoporttal való azonosulás, a csoportidentitás kialakulásában nagy súllyal szerepel, vagy egyenesen nélkülözhetetlen? Feltehetjük, hogy minél inkább létezik ilyen szerepe az iskolázottságnak egyes csoportoknál, annál részletesebb és kidolgozottabb ennek jelentőségére és elsajátítására vonatkozó szabályozás, a hagyományozás, azaz a reprodukció csoporton belüli mechanizmusa. Ez másképpen szólva adott társadalmi csoportoknak bizonyos iskolázottsághoz fűződő olyan - intel- lektualizált vagy racionalizált illetve szokásszerü - viszonyát jelentené, amelyet a csoport a maga keretei között valamilyen módon nemzedékről-nemzedékre újratermel. Amennyiben pedig ezek a csoportok bizonyos egyének számára vo-
