Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Jeney-Tóth Annamária: Hadifogság a Távol-Keleten
144 Mentalitástörténet Jeney-Tóth Annamária szabadon rendelkezhettek.33 1919 nyarától az amerikaiak végképp átadják a tábor fölötti parancsnokságot a japánoknak34, a helyzet így némileg változik, főleg a fegyelem tekintetében. A naplónak ez a része már csak 2-3 mondatot tartalmaz egy-egy dekádra vonatkozóan, és főként a hazatérés foglalkoztatja, ugyanis a német hadifoglyok haza- szállítása megkezdődött, így a magyarok is joggal várhatták hazatérésüket. Élelmezés és ellátás Az alábbiakban egy részletes feljegyzés következik az étkezésekről a napló szerzőjének tollából. (Ez ugyan nem a naplóban, hanem a naplóíró egy másik füzetében maradt fenn, de talán még szemléletesebb a napló idevágó szövegrészleteinél.): „Élelmezés a fogság alatt Jun. 4-én, elfogatásunk napján igen összetörve voltunk és igy a nagy harczok kiállása után nem igen gondolt senki sem másra, mint hogy szerencsésen meg menekülve életét megmentse. Éhséget és szomjúságot ugyancsak érzett már a gyomrunk, de azért ezek kielégítése mindenképpen gátolva volt, részint attól való félelmünk miatt, hogy a mieink visszaverik a támadásokat és ha a foglyokat késnek elszállítani, netalán kiszabadulhatnak, részint pedig az ezen a vidéken táborozó nagy orosz csapatoknak szükséges volt a train által szállított élelem adag. Első este rendkívül öröm fogott el bennünket, - a Dnyeszter partjára érkezve - midőn orosz bakák, komisz, forgácsos katona kenyérrel megkínáltak. Mi, mint a sáskák, úgy emésztettük meg a kis kulimájszot és a Dnyeszter piszkos, lófürdetésre használt vizéből jóízűen ittunk, megmerítve sipkánkat. Egy ideig tovább haladtunk a Dnyeszter szépen kékelő vize mellett, majd országút lett újra a gyászos fogolytársaságnak sétatere. Egy-egy kút akadt az úton, ide szaladtunk ki menet közben és örömmel hörpögettük a markunkból a jó hideg vizet, mely egyedüli volt, ami táplálta bennünk a menetképességet. Rára felé egy nagyobb faluba, Mielnicébe értünk, itt már alig bírtuk húzni magunk után a lábunkat és künn a szabadban éhen szomjan lefeküdtünk. Másnap reggel az ottani vöröskeresztes teázó helyen teát reggeliztünk barna ill. szalonnás, korpás fekete tésztahabarccsal és kétszersülttel. Tovább az úton kenyérrel és vízzel, a hátizsákomban megmaradt szalámival tápláltam magam. Este Hutinba érünk. Itt a vöröskereszte kórház vacsorát adott fehér kenyeret, túrót, tojást és szalonnát. Végén teát. Másnap már Hirschllel folytatjuk együtt az útat és hófehér bulkival tömjük gyomrunkat. Kamenec-Podolskiba érkezünk, itt egy áristomban vacso- rálunk rízsmoslékot, fekete kenyérrel. Reggel Löffler ezredes szalámit, kolbászt, 33 Baja B. - Lukinich I. - Pilch J. - Zilahy L. 1931.490. 34 Uo. 492.
