Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
Félelem és remény az összeomlás árnyékában 131 írta naplójába 1918. november elején.21 A későbbiekben gyakran ismétlődnek a magára hagyatottság érzését jelző és az éppen hatalmon lévő kormányok, a kultuszminisztérium, vagyis a központ tehetetlenségét, akaratgyengeségét emlegető bejegyzések. Ezek a mélyen átélt élmények előrevetítik, hogy az ország szétda- rabolásának okait kereső későbbi viták során a többség sokkal fogékonyabb lesz a közvetlen felelősöket megnevező magyarázatokra, mint a Monarchiabeli Magyarország nemzetiségi feszültségeit vizsgáló elemzésekre. Márki naplója magyarok és románok új körülmények közötti találkozásának még egy nagyon fontos, gondolkodást és érzelmeket egyaránt befolyásoló mozzanatára hívja fel a figyelmet. A magyar fél társadalmi-politikai szerepet vállaló rétegeinek gondolkodását erőteljesen meghatározta a közjogi szemlélet. Emellett a társadalom egésze etalonnak tekintette a dualizmus kori Magyarország tulajdon- és jogbiztonságát. A jogközpontú szemléletet hűen tükrözi az egyetemi tanárok magatartása. Amikor 1919 májusában a hüségeskü letételére felszólító ultimátumot megkapták, a karok azonnal megtartották a dékán- és rektorválasztásokat, hogy az új egyetemi tanács legitimációját növelendő, a választás az egyetem falai között, vagyis birtokon belül menjen végbe. A rektor jelölésére jogosult matematikai kar jelölési jogáról önként lemondott, hogy az átmeneti körülmények között az egyetem jogi képviseletének ellátására alkalmas jogász kerülhessen a rektori posztra. így lett rektor a magánjog neves professzora, Kolosváry Bálint. Amikor 1920-ban a románok által átvett egyetem pótlására a magyar felekezetek egy felekezetközi egyetem felállításához fogtak, jogalapként az 1645. évi linzi és az 1648. évi münsteri békében biztosított és elismert egyetemes iskola-fenntartási jogra hivatkoztak.22 Vagyis követtek egy, az abszolutizmus idején a pátens körüli csatározások során a bécsi udvarral szemben bevált módszert. Számos hasonló részt lehetne a naplóból kiemelni; például a magyar lépések megtervezésénél mindig döntő szempont volt a jogfeladás elkerülése, mintha ebben az időben még minden közszereplő fülében ott csengett volna Kossuth híres mondata: a jogot, melyet az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, s veszve csak az van, amiről a nemzet maga lemondott.” Ez a szemlélet alig-alig hozott eredményt, sőt, alkalmanként komoly indulatokat váltott ki a másik félből. A linzi és münsteri békében garantált iskola-fenntartási gyakorlat Órománia területét nem érintette, a magyar szempontból gondosan felépített, a jogfeladás látszatát is kiküszöbölő jogi konstrukció román oldalról irritációt váltott ki, mert azt olvasták ki belőle, hogy a magyar fél nem hivatkozik román törvényekre s közvetlenül tárgyalni sem akar. A magyar fél oldalán az váltott ki hasonló ingerültséget, hogy a maga közjogi eszköztára használhatatlanná vált, s az erre alapozott kommunikáció érthetetlen a szembenálló fél számára. Mindehhez hozzájött a hétköznapi jogbizonytalanság: a szilárd jogi keretekhez szokott 21 Uo. 1918. november 7. 22 Bővebben: Erdész Á. 1998. 264.
