Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
128 Mentalitástörténet Erdész Ádám cselekvésekben nyilvánul meg.”11 Hasonló meghatározást ad Wolf Lepenies is: a mentalitástörténet alighanem olyan kulturális evidenciákról beszél, melyek a társadalomban rögzített és kinyilvánított normák szintje alatt identitásképző és magatartásvezérlő módon működnek”.11 12 A Lepenies által említett „identitásképző és magatartásvezérlő” tényezőket hosszú időtartamok egymásra rakodó tapasztalatai formálják ki, épp ezért a mentalitás lassan változik. Ám a közösségek életében vannak új helyzetet teremtő különleges történelmi pillanatok, amelyek olyan intenzitású új hatásokat hoznak, amelyek átalakítják az adott kollektívum gondolkodását, pontosabban a közösség korábbi tapasztalatainak addig kevésbé hangsúlyos elemeit állítják előtérbe. Ilyen rendkívüli fordulat volt az erdélyi magyarság életében 1918-ban Erdély román megszállása s ezt követően a terület Romániához csatolása. A román megszállástól a trianoni döntésig eltelt bő másfél esztendő, majd a békeszerződést követő két év alatt szerzett tapasztalatok és élmények alaposan átalakították az erdélyi magyarság gondolkodását és elindították mentalitásának átformálódását. Mivel Erdély magyar társadalmából legnagyobb számban éppen a közvélemény- és politikaformáló csoportok és rétegek települtek át Magyarországra, az 1918 után Erdélyben átélt események nem lebecsülendő hatást gyakoroltak a magyarországi közgondolkodásra is. Márki Sándor naplói alapján megragadhatjuk „az identitástudatot és a magatartásvezérlő tényezőket” formáló élmények többségét. Az 1918 utáni másfél év eseményeinek átélését és feldolgozását elsődlegesen meghatározta az állandó bizonytalanság és információhiány. A megszállást követően a katonai hatóságok rendkívüli állapotot vezettek be, azaz felfüggesztették a különböző civil szervezetek működését, sajtó- és levélcenzúrát rendeltek el. Magyarországi levelekhez és újságokhoz még a legjobban tájékozottak is alig-alig jutották. Márki 1919. február 10-én jegyezte be naplójába, hogy kerek 40 nap után sikerült budapesti laphoz jutnia.13 Ugyanebben az időben az egymásnak ellentmondó kusza információkat rögzítve megjegyezte: „Ilyen süketek csak a szegény középkori krónikások voltak,”14 15 Hogy a helyzet másfél év alatt alig-alig változott, arra utal egy 1920 júniusában papírra vetett bekezdés: Jellemzi a kínai falak mögött való életet, hogy az Akadémiának egy dec. 9-én feladott, nyomtatott meghívóját tegnap kaptam meg. Ide is ragasztom emlékezet okául, hiszen hónapok óta így is az első postai szállítmány, amit Budapestről kaptam.”'5 A helyi magyar lapok a cenzúra alapos munkáját dokumentáló fehér foltokkal jelentek meg, így a sokak számára legfontosabb kérdésekről ezekből sem lehetett tájékozódni. A normális körülmények között legfrissebben és leg11 Dinzelbacher, P. 1993. XXI-XXII. 12 Lepenies, W. 1995. 200. 13 Metamorphosis, 1919. február 10. 14 Uo. 1919. január 15. 15 Uo. 1920. június 6.
