Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
Félelem és remény az összeomlás árnyékában 129 jobban tájékozott körök sem jutottak információhoz: Grandpierre Emil például a Romániához került erdélyi magyarság politikai szerveződésének első korszakáról beszámoló írásában megemlítette, hogy még a kisebbségi szerződés román aláírásáról is csak alaposan megkésve, egy becsempészett angol lapból szereztek tudomást a magyarság képviseletének lehetőségeit kereső erdélyi politikusok.16 17 18 Milyen hírforrások állottak rendelkezésre? Maradtak a román nyelvű országos és helyi lapok, ezek érdeklődésre számot tartó írásait a kolozsvári magyar újságok is átvették s maradtak - Márki szavait idézve - a „hóstáti és szalonhírek”, vagyis a helyi társadalom paraszti rétegében, illetve a polgári-, és mágnás házakban cserélgetett információk. A két hírcsatorna gyakran ugyanazokat az értesüléseket kapta fel és görgette tovább. A hosszú ideig tartó bizonytalanság még a társadalmi és politikai értelemben legaktívabb csoportok kezdeményezőkészségét is visszafogta. Ugyanez a bizonytalanság sok-sok család számára a hétköznapi döntéseket is óriási feszültségforrássá tette: a kiutasított vagy a hűségeskü megtagadása miatt kitelepülni kényszerült tisztviselőknek biztos fogódzó nélkül kellett eldönteniük, hogy eladják-e az egész életük munkájával szerzett vagy örökölt ingatlanjaikat; és a döntés meghozatalakor még azt sem tudták, hogy a pénzt és egyéb ingóságaikat magukkal vihetik-e. A bizonytalanság azután táplálója lett a többnyire konkrét valóságmaghoz kötődő meg-megújuló félelemhullámoknak és a biztató hírek nyomán felcsapó reménykedésnek. A Márki Sándor által reprezentált rétegből a személyes, egzisztenciális aggodalomnál nagyobb félelmet váltott ki a nemzet, a haza sorsa. Az 1919-es naplórészekben egymást érik a haza elvesztésének, a nemzet széthullásának rémével viaskodó sorok. Április 14-én a következő mondatokat vetette papírra: ,Magyarország függetlenségi nyilatkozatának 70. évfordulóján először ünnepelhetnénk mint függetlenek; de hogy ünnepeljünk, mikor nemcsak országunk, hanem nemzetünk létele is egy hajszálon függ s Kossuth helyett Kun Béla áll a kormány élén?.1”11 Édesanyja halála hasonló gondolatokat juttatott eszébe: „Édes jó anyám halála és Krisztus feltámadása emlékezetének a napján, bizony, a két géniusz közül már nem a Remény, hanem az Emlékezet vezet, mert a másik anya, kinek védőkarjaiba tett édesanyám, a Haza is a halállal vívódik.”™ Hosszan lehetne idézni, a „talán minden összeomlott”, a „mint bomlott kéve, széthull nemzetünk” konklúzióval végződő bejegyzéseket. Márki egyike volt a Monarchia keretei közé illesztett függetlenségi hagyományokon nyugvó nemzeteszme formálóinak és ápolóinak. Számára világszemlélete alapjait megrengető, elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan tény volt a történeti Magyarország összeomlása. Márki az összeomlás legvilágosabb jelének tekintette az önkormányzati és állami intézmények elvesztését, valamint a nemzeti szimbólumok fokozatos eltüné16 Grandpierre E. 1928. 132. 17 Metamorphosis, 1919. április 14. 18 Uo. 1919. április 19.
