Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Csóti Csaba: Erdélyi menekültek levelei 1916-ból
Erdélyi menekültek levelei 1916-ból 121 remenetelét részben felszabadítóiknak köszönhetik. Az éles ellentmondást néhá- nyan úgy igyekeztek feloldani, hogy a magyar nemzetiségű katonában a felszabadítót, a más nyelven beszélőben a fosztogatót látták. Erről tanúskodik Személynének az a kijelentése, ahol arról panaszkodik, hogy a cseh katonaság mennyi kárt okozott otthonában és gazdaságában. Ugyanekkor a Dicsőszent- mártonban állomásozó polányi ismerősnek csomagot küldött táborhelyére. A somogyi kapcsolat tehát annyira mély volt, hogy átvészelte a „paradigmaváltást”, vagyis a Polányban megismert férfiban nem a katonát látták. Azzal, hogy a menekültek ideiglenes szálláshelyükön új barátságokat kötöttek, megkönnyítették önmaguk számára a régi szomszédokkal való szakítást is. A fejvesztett menekülés időszakában ugyanis a menekülők egy része szerencsétlen sorstársainak portáira vetette magát. Az, hogy valakinek a házát saját falubelije fosztotta ki, olyan erős felháborodást váltott ki, hogy a tolvajokkal szemben érzett indulat néha a háború által felkorbácsolt nemzetiségi ellentétek fölé tudott emelkedni. A hídvégi Székely István szerint „az ellenség nem tett annyi kárt mint az itthon maradottak” és „román, magyar egy tolvaj volt; egyik nagyobb a másiknál”. Akad persze arra is példa, hogy a fosztogatót „kirekesztették” a magyar nép fogalmából. A csíkszentmiklósi Historia Domus szerint „a sok lopást mind a megszállás alatt hazajött lakosságnak tulajdonították s 9 újrománoknak gúnyolták [őket]” . Valószínűleg az otthon maradottakkal való szakítás is ösztönözte a levélírást, hiszen a falubeliek egy része már idegenné, méghozzá ellenséges, gyűlöletes idegenné vált a hazatérők számára. Valódi rokonaikat, barátaikat már nem a szomszéd faluban, hanem Somogy egyes községeiben keresték. A somogyi vendéglátóknak azonban megmaradtak a helyi kapcsolataik is. Számukra kisebb volt a jelentősége a távoli erdélyrészi ismerősökkel való kapcsolattartásnak. Sokan valószínűleg ezért nem válaszoltak az egykori menekültek leveleire, csomagjaira. Az erdélyiek számára kicsiny világuk széttörése akkor vált teljessé, amikor rá kellett döbbenniük: somogyi ismerőseik számára ők már nem fontosak. Az eleinte kedvesen, majd egyre követelőzőbben fogalmazott, válaszlevelet kérő üzenetek helyett egy idő után a szomorú beletörődés hangján búcsúztak el egykori szállásadóiktól. A szintén harvadtői Truffán Andrásné 1918 februárjáig próbálkozott fenntartani kapcsolatait egykori polányi ismerőseivel. Utolsó levelét ezekkel a szavakkal zárta: „maradok szerető ismerősök a távolba”. 8 Kiemelés: Cs. Cs. 9 Csíkszentmiklós község Historia Domusa, 26. p.
