Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Csóti Csaba: Erdélyi menekültek levelei 1916-ból
120 Mentalitástörténet Csóti Csaba * * * Az eddig elmondottakból kiderült, hogy a menekültek nem tekintették idegennek, „másnak” azokat az embereket, akik szállást biztosítottak a számukra Somogy megyében. A levelek tele vannak a közös problémák felvetésével és az e problémák iránt való érdeklődéssel. Ilyen az időjárás és a „lesz -e béke?" kérdése. A somogyi „urakat”, vagyis a közigazgatási tisztviselőket, módos polgárokat és a birtokosokat ugyan másnak tekintették, de ők másságukat - vagyis vagyonukat és műveltségüket - a menekültek érdekében (is) kamatoztatták, amivel kivívták az erdélyiek háláját. Azt, hogy egyesek gondolkodásában mégis megjelent egyfajta különbségtétel, inkább csak sejteni lehet. Az egyetlen ilyen utalás a hídvégi (Háromszék megye, Kézdi járás) Székely Istvántól olvasható, aki a már idézett mondatában a somogyi főispánnak azt írja, hogy az Isten óvja az ellenség támadásától „szép magyar hazájukat". Ez esetben nem világos azonban, hogy vajon a székely öntudat vagy az erdélyországi különállás tudatalatti megnyilvánulásával van-e dolgunk. Lényeges azonban, hogy a másság feltételezése nem jár együtt sem negatív, sem pozitív előjellel. Ha létezett is a hídvégi székely ember fejében a megkülönböztetés a magyarországiak és az erdélyiek viszonylatában, ennek a megkülönböztetésnek a természete csupán „állapotként” határozható meg. A hazatérő menekültek a háború sújtotta Dél-Erdélyben lényegesen rosszabb körülmények közé kerültek, mint amilyen életszínvonalat Somogybán megszokhattak. Emiatt új törésvonalak keletkeztek, ahol a „mi” fogalmába a menekültek gondolkodásában azok tartoztak bele, akik elmenekültek, és akik a menekülteket befogadták. Az otthon maradottak számítottak már „másoknak”, mégpedig úgy, hogy ez a másság negatív tartalmat is hordozott. ***=(= A korabeli források tanúsága szerint a román és az osztrák-magyar katonaság, valamint az otthon maradottak (vagy csupán később elmenekülök) az üresen maradt portákat nemegyszer kifosztották, feldúlták. Az összetört berendezések, kifosztott gazdaságok felemlegetése vissza-visszatérő motívuma majdnem mindegyik levélnek. A hazatérők számára az idegeneket az osztrák-magyar és német katonaság hadfiai jelentették. A sokféle nemzetiségből álló hadsereg a korabeli hivatalos források szerint 1916-ban körülbelül ugyanakkora kárt okozhatott a civil lakosságnak, mint a támadó román csapatok. Ebből következően a hazatérők nem tekinthettek egyértelmű szimpátiával a katonákra. Egyrészt megvolt bennük a hála érzése, másrészt azonban rá kellett döbbenniük, hogy egzisztenciájuk tönk
