Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - B. Virághalmy Lea: Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai
Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai 109 feltételek mellett történhetnek meg bizonyos események, s a kutatás azokra a tényekre irányul, amelyek „lefedik” a feltételeket - azaz megfelelnek annak.28 A mentalitás-kutatás módszerének további tökéletesítéséhez számomra Robert Redfield elgondolása szolgált, amely szerint egy ún. tipikus életrajzon (a typical biography29) keresztül - egy nagy anyag tudományos feldolgozásával készített generalizált életrajz - az olvasó az adott társadalom tagjaként éli át a történetet. Redfield szerint: „ez olyan módszer, amely megnyit egy bizonyos dimenziót, láthatóvá teszi azt, amit egyébként nem látnánk meg. Például: az elvárások és a valóság közötti különbséget, vagy azt, hogy a társadalom értéknormáinak mekkora jelentősége van a nép döntéseiben és a választási helyzetekben.”30 Ez az alapgondolat szerintem David Mandelbaum módszerével valósítható meg; ő a puszta kronologikus sorrenden kívül három megközelítést javasol.31 1. Az egyéni élet „dimenziói” az azt meghatározó főbb tényezőkhöz adnak különböző kategóriákat, mint a biológiai dimenzió, készen beprogramozott fejlődéssel, a kulturális dimenzió, előre gyártott általános forgatókönyvével, amelynek elvárásai a társadalmi és (más formában) a pszichoszociális dimenzióban ismétlődő konfliktusok hatására módosulnak, átértékelődnek. 2. Különösen nagy hangsúlyt kap az egy csapásra, vagy fokozatosan; előírásszerűén, vagy improvizált jelleggel bekövetkező fordulópont, mikor az ember új szerepvállalásra kényszerül (kulturális), kapcsolatai megváltoznak (társadalmi) és új éntudatot alakít ki (pszichoszociális dimenzió). A teljes fordulópontok Kari Jaspers-i határhelyzetében a föltétien - amely „úgy lép hozzám, mint tulajdonképpeni énem követelése puszta létemen”32 - „irányítja néma döntéseivel az élet útját; nem mutatható ki egyenesen, bár állandóan hordozza az életet”33. 3. Ezek a szempontok az ember bizonyos tevékenységi indítékait kioltó társadalmi változások vizsgálatánál kitűnő eszközül szolgálhatnak, mivel egyben a fennmaradáshoz szükséges „adaptív készséget”34 is bemutatják. A kutatási gyakorlatban felmerülő következő döntő kérdés: mit tekinthetünk életrajzi dokumentumnak. Ezt Erikson így fogalmazza meg: „tágabb értelemben idetartoznak az összes írásos formában, vagy hangfelvételen megőrzött kijelentések, amelyeket egy ember önmagáról, vagy életének eseményeiben való részvételéről tesz... Itt lényegtelen, hogy a leírt benyomások a magánélet történetei28 Titon, J. T. 1982. 87-88. 29 Vö. Redfield, R. 1955. 182. 30 Tobiassen, A. H. 1982. 78. 31 Vö. Mandelbaum, D. G. 1982. 34-38. 32 Jaspers, K. 1969. 54. - Az idézetet Nyíri Tamás fordította. 33 Nyíri T. 1983. 447. 34 Vö. Kluckhohn, C. 1945.
