Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - B. Virághalmy Lea: Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai
106 Mentalitástörténet B. Virághalmy Lea delkező tulajdonos és képzettségi polgárság szolgáltatta, amelynek állandó piacra termeléséhez megbízható ország- és nyelvismeretre, írni, olvasni, számolni tudásra volt szüksége. Ok a polgári haszonelvűségből kiindulva egy ponton túl az abszolút monarchia ellen fordultak, és a kereszténység Isten előtti egyenlősége helyett „kifizetődőbbnek” találták a törvény előtti egyenlőséget. Ez akkor biztosított számukra, ha a valóságos élethelyzetek kiszámíthatóan egyformák - azaz ez csakis egy szűk elit zárt, szociálisan nem értelmezhető ideológiája lehet. A nagy francia forradalom egész emberiséghez viszonyulása elbukott, az utána következő űrt ez a közösségre vonatkoztatott emancipációs szabadság-gondolat, a liberalizmus töltötte be - vagyis az egyénnél értékesebb nemzet és állam, amely a magát akaratként megvalósító ész hatalmára épül.16 * * Az ember biológiai, filozófiai és pszichológiai egyéniségét ezek a tényezők szüntelen alakítják. „Mert az élet - írja Bergson - hajlam, s minden hajlam lényege kéveformán bontakozni, növésének puszta tényével széttartó irányokat teremteni, melyek közt megoszlik a lendülete. Ezt észleljük önmagunkon is annak a speciális hajlamnak fejlődésében, amit jellemünknek nevezünk. Ha visz- szanézünk saját történetünkre, mindegyikünk látja, hogy gyermekkori egyénisége, bár oszthatatlanul, mégis különféle személyeket egyesített magában, melyek, mert születőben voltak, együtt maradhattak... De az egymást átható személyiségek növekedőben összeférhetetlenekké válnak, s minthogy mindegyikünk csak egy életet él, kénytelenek vagyunk választani. És valóban szüntelenül választunk... Az időben befutott utunk tele van hintve mindannak hulladékaival, amik elkezdtünk lenni, s amikké válhattunk volna.”17 Ha azt kutatjuk, milyenek az ember gondolatai, s hogyan, minek a hatására lettek olyanná, akkor meg kell találni azt a műfajt, amelyben leginkább kereshetjük a vizsgált személyiség többé-kevésbé állandó megnyilvánulásait, ítélkezéseit azokról a magatartásformákról, érzésekről és tapasztalatokról, amelyek az adott kultúrkörben kialakultak. Karl Rahner a transzcendencia és a történelmi- ség viszonyát vizsgálva megemlíti: „amit jelenségnek neveztünk, az nem más, mint amivel az ember történelmében találkozik: az összes világon belüli létező, nemcsak a közvetlenül érzékileg megismerhető tárgyak, hanem - teljes létében és cselekvésében - maga az ember is, aki a megismerésben és közös, valamint környező világával érintkezvén megragadja saját történelmi lény(eg)ét.”18 16 Hegel szellemfilozófiájában az abszolút szellem konkrét megjelenése a történelemben az állam. 17 Bergson, H. 1930. 95-96. 18 Rahner, K 1991. 168.
