Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - B. Virághalmy Lea: Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai
Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai 107 Az ember szellemi lelkének aktív változása - azaz történetisége - csakis passzívan elszenvedett fejlődésében gyökerezhet, egymást mintegy átjárva és egymásra épülve (conpenetratio). Yeats önéletrajzában így ír: „semmit sem változtam tudomásom szerint, s mégis úgy kell lennie, hogy gondolataim megváltoztak, tudomásom nélkül”.19 Wordsworth szerint: „a legtöbb költővel az volt a baj, hogy nem tudták tekintetüket állandóan tárgyukon tartani. Pillantásuk túl gyorsan repdesett, meghatározták, átformálták, felhasználták a tárgyat.”20 Benjamin Disraeli „válasza” erre: „ne verseket olvass, hanem életrajzokat, mert ez az elmélet nélküli élet”.21 Egy ember sorsából, történetéből sokat tanulhatunk, annak puszta tényei mögé látva, ha hagyjuk azokat megszólalni saját környezetükben, világukban, amelyet André Varagnac így határozott meg: „közösségi hit hitelvek nélkül, közösségi gyakorlat elmélet nélkül”.22 A mentalitás-kutatás módszeréül tehát a biográfiát választom, amelyet - az ógörög költőéletrajz-típus ellenhatására kialakult filozófus-életrajz legismertebb képviselője, Diogenész Laértiosz nyomán - a Pallas lexikon így határozott meg: „a történetírás egy faja, mely egyes személynek élettörténetét adja elő. Az így felfogott életrajz nem szorítkozik hőse életének külső eseményeire, hanem a belső ember rajzára, jellemzésére törekszik, s nevezetesen azt a kapcsolatot kutatja, mely az egyén és azon viszonyok közt fennállt, melyekbe történetileg helyezve volt, mint hatottak azok ő reá, s mint hatott ő is ki azokra... Az életrajz a többi történeti fajoktól lényegesen különbözik abban, hogy nem az események fonalán halad, hanem az egyént teszi ábrázolása központjává, a körül rajzolja meg a kort és a kor eseményeit.”23 A tudományáganként változó életrajzi módszer fogalmának jelentése a Jacques Le Goff-i szellemes meghatározásban gyökerezik tehát: „a mentalitás- történet... mindenekelőtt a pszichológiai mélyrétegek archeológiája, majd - mivel e roncsok összefüggő, szinte logikus egységet alkotnak - e pszichikai rendszerek megfejtése, amelyek roppant közel állnak az intellektuális barkácsoláshoz” ,24 Vagyis ez a metódus jellemző a pszichológiára, pszichiátriára, de a szociológia és a kriminológia is használja, valamint idegen kultúrák tanulmányozására már a néprajz is. A történelem-tudományokban még nem vált egy teljes, hétköznapi értelemben „átlagos” emberi élet kutatása kellőképpen megszokottá, amelynek oka a kidolgozáshoz szükséges megfelelő koncepció hiányában kereshető. Le Goff 19 Titon, J. T. 1982. 96. 20 Uo. 21 Köstlin, K. 1982. 121. 22 Uo. 23 A Pallas Nagy Lexikona VI. Bp. 1896. 25. 24 Le Goff, J. 1976.
