Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Iván László: "A víz... kiöntéssel fenyeget, ha még néhány lábat árad" - Az 1876. évi esztergomi árvíz
102 IVÁN LÁSZLÓ köttetés újból megszakadt.55 Ennek oka részint a felhasznált acélhuzal rossz minősége, részint pedig a kivitelező „nem elég gondosságot tanúsító eljárása’’ volt.56 Jóllehet a hibát viszonylag gyorsan elhárították,57 ekkor már ismét a víz alatti kábel helyreállításának az ügye került napirendre. Minden bizonnyal biztonságosabbnak és kevésbé sérülékenynek tartották a kábelt (legalábbis jelen esetben, a Duna két partja közötti kapcsolat biztosításakor), mint a magasban kifeszített légvezetéket.58 Ehhez még hozzájárult az is, hogy a rendelkezésre álló légvezetékek, szakítószilárdságukat tekintve - miképp fentebb is láthattuk -, nem igen voltak alkalmasak ilyen nagy hossztávon történő átfeszítés létesítésére.59 1875 áprilisában már újból üzemelt a víz alatti kábel.60 Kiderült azonban, hogy hosszabb távon, jelen állapotában, már e kábel sem lesz képes biztosítani a két part közötti távirati összeköttetést. Állapota ugyanis, a hajóhorgonyok okozta rongálások következtében, annyira megromlott, hogy toldozgatására-javítgatására egyre gyakrabban kellett sort keríteni; áthelyezésére, netalán új kábelnek a lefektetésére pedig hiányoztak a megfelelő anyagi keretek.61 Február 10 előtt. Szalay László igazgató (Budapesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Budapest, 1875. február 15. MNL OL К 170, 3746/1875. sz. A Távírdaosztály utasításai a Budapesti Távírdaigazgatósághoz. Budapest, 1875. február 27., illetve április 30. Fogalmazványok. (MNL OL К 170, 3746/1875., illetve 1318/1875. sz.) A kivitelezés vezetője, Escherich Károly egyébiránt jelentésében őszintén beismerte, hogy a munkavégzés során bizony hibákat is elkövettek: „ némely kísérleteknek balsikere a vonalőrök eljárásával némi viszonyban áll... az előfordult munkahibák csak is a hiányzó hajózási jártasságban és egyéb körülményekben indokát illetőleg mentségét találják”. Escherich-féle jelentés. Lásd az 50. sz. jegyzetet. 57 Február 18-án egy huzalt sikerült ismét üzembe helyezni. Szalay László igazgató (Budapesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Budapest, 1875. február 23. MNL OL К 170, 4462/1875. sz. 58 Egyébiránt, honi viszonylatban, egyik megoldásra sem találunk túl sok példát. Az 1885. évi állapotok szerint, víz alatti kábel, a hazai Duna-szakaszon, mindössze két helyen: Gombos és Erdőd, valamint Zimony és Pancsova között (továbbá még egy a Dráván és három a Tiszán); átfeszítés pedig, az Esztergom-Párkány közöttin kívül, még három helyen létezett: Pozsony-Somorja, Komárom- Újszőny, valamint Lacháza-Ráckeve között (és még egy a Tiszán). Magyar Királyi Távírda 1885. 11. 59 Scherz Adolf műszaki titkár jelentése a Budapesti Távírdaigazgatósághoz. Budapest, 1875. február 21. Melléklet. Alapirat: Szalay László igazgató (Budapesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírda- osztályhoz. Budapest, 1875. február 23. Lásd az 57. sz. jegyzetet. Április 2-án már ismét üzembe helyezték. Scherz Adolf műszaki titkár jelentése a Budapesti Távírdaigazgatósághoz. Budapest, 1875. április 2. Melléklet. Alapirat: Szalay László igazgató (Budapesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Budapest, 1875. április 6. MNL OL К 170, 7899/1875. sz. 61 Ekkor merült fel első ízben annak gondolata, hogy Esztergomot ne a Dunán keresztül kössék rá a távíróhálózatra. Új vonal kiépítését javasolták. Az egyik változat szerint az új légvezeték Szentendrén és Visegrádon át haladva jutott volna el Esztergomig, a másik szerint pedig Piliscsaba, Vörösvár és Dorog érintésével. Szalay László igazgató (Budapesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Budapest, 1875. április 6. Lásd a 60. sz. jegyzetet.
