Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Miklós Tamás: Esztergom első világháborús emlékművének története
ESZTERGOM ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰVÉNEK TÖRTÉNETE 297 rehajtásának ideje [...] a maga teljességében csak a háború lezajlása után érkezik el ”, nagy általánosságban mégis felvázolta a hősi emlékművekkel kapcsolatos elvárásokat. A megörökítés módjával kapcsolatban a kis- és nagyközségeknél érc- vagy márványtábla elhelyezését, míg a nagyobb és tehetősebb községek esetén önálló emlékmű emelését tartották kívánatosnak. Szintén elsőrendű fontosságú volt az emlékmű helyének megválasztása. Legmegfelelőbbnek a község belterületét tartották, hogy ezáltal „ a hősök emlékezete állandóan a község lakosai közt éljen. ” Azokon a településeken, ahol a lakosság túlnyomóan azonos vallású, és különösen, ha a községnek csak egyetlen temetője volt, akkor a temető is alkalmas helyéül szolgálhatott a felállítandó emlékműnek.14 Eddig az emlékműállítók szinte minden esetben hozzátartozók, vagy rokonok voltak.20 Az első esztergomi háborús emlékjelet is egy magánszemély, Szűcs Károly szentgyörgymezői kisgazda állíttatta „ a háború megszüntetéséért ” 1917. szeptemberében.21 A törvény megjelenését követően az emlékműállítások kezdeményezését egyre inkább társadalmi és politikai szervezetek veszik át. Az első hivatalos emlékműavatásra Hatvanban került sor 1917. november 25-én. A helyi Vöröskereszt fiókegylet kezdeményezésére már az előző évben létrehoztak egy szoborbizottságot, amely Finta Sándortól meg is rendelte az őrszem szobrot.22 Az avatást azért is érdemes külön megemlíteni, mert az ekkor lezajlott ceremónia vált a későbbi szoboravatások során követendő mintává. Néhány kisebb eltéréstől eltekintve szinte pontról-pontra ugyanazon szertartás ismétlődött meg még évtizedekkel később is.23 A világháború végén azonban a gazdasági és katonai összeomlás, valamint az azt követő események már nem tették lehetővé, hogy országszerte tömegesen állítsanak hősi emlékműveket. A háború utáni időszakban a kegyeleti szándék mellett már egyre erősebben jelentkezett a politikai is. A hangsúly a gyászról a hősiességre helyeződött át, amelyet így foglaltak össze: „A mű felfogásában nem a gyászt, hanem a hősi lendületet kell éreztetni, vagyis a műnek lelkesítőnek kell lenni. Ez politikai célja. ”24 14.730/1917. ein. В. M. körrendelet (1917. szeptember 20.). MRT, L. évf., Budapest, 1917. 502. 1913-1916. o. Kovács i. m. 27. o. A szentgyörgymezői határban, a bánomi-dűlői út elején felállított keresztet Perger Lajos esperesplébános szentelte fel. Lásd Az első háborús emlék Esztergomban. Esztergom és Vidéke, XXXIX. évf. 68. sz. (1917. szeptember 13.) 2. o. Kovács i. m. 27. o. Uo. 29. Nagy Ildikó: Első világháborús emlékművek. (Esemény- és ideológiatörténet.) In Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az első háborúból. Budapest, 1985. 77. o.
