Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás

bélinek is munkát tudott adni. 1852-ben hozta létre posztómanufaktúráját Wessel Sámuel, aki a helyi csapók közül emelkedett ki. Szintén 1851-ben vetette meg a későbbi országos hírű bőrgyár alapjait Leopold Sándor tatai tímármester, s hamarosan 15-20 főnek adott munkát. 1860-ban a zsidó tulajdonú cukor, posztó, bőr és kőedénygyáron kívül 2 szeszfőző és 1 téglaégető üzem haladta meg a kisipari szintet Tatán. Ezek a gyárak, illetve alapítóik voltak tehát a későbbi fejlődést megalapozók. A századvég kedvező politikai viszonyainak következtében ebben az időszakban tovább szaporodott a zsidó tulajdonú tata-tóvárosi gyárak száma. 1875-ben alapította Pollák Sándor pokróc, tarisznya és szőnyegüzemét (Tipikus példa az ő esete. Apja a majki posztómanufaktúra vezetője volt, 1866-ban eljött mellőle és kéziszövődét alapított Tatán. Termékeivel egész Brassóig kereskedett és így fejlesztette kis gyárrá a műhelyét.) Fiai továbbfejlesztették a gyárat s 1905-ben már 25 főt foglalkoztattak, az első világháborúban pedig hadiszállítók lettek. A Leopold-féle gyár is tovább fejlődött 1898-ban az országos fínombőrtermelés 19 %-át produkálta. A háború alatt szintén hadiszállítók lettek. Zsidó tulajdon még ezekben az években a Beer-szeszgyár, a Strausz-féle szappanfőző üzem, a Ganz-téglagyár, a Szarvas-ecetgyár, a Leopold-szappanüzem. Az 1890-es években a tatai iparosok 10 %-a, a kereskedők 70 %-a volt zsidó vallású. Lakossági arányuk ugyanekkor 11.482 főből 1132 fő, ami 9.85 %-nak felel meg. Tehát főleg a kereskedelem terén kiemelkedő a szerepük. , Rédei Miklós, Tata első nagy monográfiájának szerzője írta 1888-ban a tataiakról, hogy nem volt meg bennük a kellő kereskedő szellem, ellenben "a zsidó születik rá, mint a cigány a muzsikára és a tatai nép a helyi zsidóságban a kereskedés és az ipar fejlesztőjét találja meg" A háború után tovább fejlődtek a zsidó tulajdonú gyárak. A Leopold bőrgyárban a 20-as években már 60-nál többen dolgoztak, termékeik 80 %-át exportálták. A Pollák-féle szőnyeggyár 1930-ban már 80 fővel termelt villanyerőre rendezkedett be, a korszerű gépekkel az 1936-os évben már 300.000 m

2 szőnyeget gyártott A 20-as évektől több új gyár és társaság is alakult zsidó tőkével: - 1923-ban a Telkes-féle Építő Rt, - 1928-ban a Csillag-féle szeszgyár, - 1924-ben a Komárom Megyei Kereskedelmi Rt és - 1934-ben a Szén és brikett-árusító Rt 1930-ban a 15 legjelentősebb tatai üzem közül 9 zsidó tulajdonú. Ugyanebben az évben a tatai önálló iparosok 6,3 %-a, a kereskedők 20 %-a volt zsidó. így részarányuk kevesebb az 1890-es adatokhoz képest, de ezzel egyidejűleg