Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás

A zsidóság társadalmi megítélése Tatán és Tóvároson igen pozitív volt, a legtöbb adót fizető virilisták mellett ugyanis az 191 l-es választáson Tatán 2, Tóvároson 3 zsidó is bekerült választott képviselőként a testületekbe. A gazdasági fellendülés mellett társadalmi egyenrangúvá válásuk is megindult. Az 1880-as, 1890-es években a terménykereskedelem is tovább virágzott és a terménykereskedelemben felhalmozott tőke továbbra is részben a vasútépítésben és városépítésben került befektetésre, részben banktőkévé alakult, részben élelmiszeripari tőkévé. Összefoglalva ezeket a sajátosságokat, Tatán rég letelepedett, az asszimüációs úton már korán megindult, polgárosodott zsidóság élt, teljesen hiányzott a galíciai elem, a hitközség a neológiát választotta, a zsidóság helyi gazdasági térfoglalása nem indukált feszültségeket Tata jellegzetesen az a vidéki kispolgári, paraszti város volt amely a zsidókkal mint egyénekkel teljes összhangban élt méreténél fogva is távol volt az általánosítás lehetőségétől. Néhány szóval érdemes kitérni a helyi zsidóság I. világháborús szerepvállalására is. Tatának 256 hősi halottja volt a háborúban. Ebből 37 zsidó. Sokan közülük tisztként, kitüntetésekkel tértek vissza a frontról. A zsidóság hazai gazdasági térfoglalásával párhuzamosan Tatán is hasonló folyamat ment végbe. Gazdasági lehetőségeik az emancipációval kibővültek. Mivel Tata uradalmi központ volt, ebből fakadóan, a földesúri védőszárnyak alatt a helyi zsidóság nyugodtabban fejthette ki a korábbi századokban is gazdasági tevékenységét A földesurak amúgy is szívesen vették igénybe a zsidókat gazdasági célokra. A XIX. század elején még szinte teljesen parasztias mezővárosokban, törvényszerűen töltötték be azokat a foglalkozási funkciókat amelyekhez nagyobb vállalkozó kedv, a pénz forgatásának képessége kellett így a korabeli helyi zsidóság kénytelen volt főleg kereskedéssel, házalással, kocsmáztatással foglalkozni, ugyanúgy mint hitestársai bárhol máshol az országban. Már 1736-ban az összeírt 38 zsidó családfő közül 17 kereskedő és 9 iparos volt A XIX. század elején piacolással, borkereskedéssel és pálinkaméréssel, valamint lisztkereskedéssel, dohánykereskedéssel foglalkoztak. A földesűri bérleményeken gondos gazdálkodással megszerzett pozicíóik, a lassan meginduló polgári fejlődés és a tradicionális magyar társadalom földhöz való kötődése, idegenkedése az újtól, a változástól, a polgári foglalkozásoktól megteremtette a tatai zsidóság számára is azt a lehetőséget hogy a helyi kapitalizálódás éllovasa legyen. Az 1820-as évek elején alapított fajansz és kőedénygyárat Fischer Mór. Ugyanebben az időszakban alapította unokatestvére, a tatai születés Fischer Móric a herendi porcelángyárat. Több világkiállításon aratott sikereket, s 1867-ben nemességet is kapott. 1851-ben Steiner Éliás alapította meg cukorgyárát, mely hamarosan az ország harmadik legjelentősebb ilyen üzem lett Magyarországon és fénykorában 310 hely-