Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás
szerint a legrégebben Tatán lakó zsidó is csak 13 évvel az összeírás előtt érkezett ide Stomfáról Az 1735-ben elrendelt zsidó összeírás szerint 9 helységben összesen 180 zsidó élt Komárom vármegyében. Az 1738 októberében a Helytartósághoz felterjesztett zsidóösszeírás szerint Tatán 15 családfőt számoltak össze. Családtagokkal, szolgálókkal ez kb. 65 főt jelentett. Az 1733-1745 közötti években a lakhatóvá tett területekre a betelepülők a würzburgi püspökség területéről és Mosón megye német-lakta területeiről jöttek, de költöztek ide Hannoverből, Vesztfáliából és Elzászból is. A tatai zsidóság számát a XVIII. és a XIX. században nehéz pontosan megállapítani, mivel az elkészült és fennmaradt összeírások több féle szempontok szerint készültek és ennek megfelelően más-más eredményeket tartalmaznak. Az összeírások esetében nem volt egységes, hogy családokat, vagy személyeket kérdeznek, de másként alakultak az adózással kapcsolatos felmérések eredményei is, és megint másképp a canonica visitaciók alkalmával. A Tata történetével foglalkozó szerzők is más-más forrásokból dolgoztak, tehát nincs egységes képünk a zsidó lakosságról. A zsidó hitközség nagyságára utal azonban az 1749-ben kelt felterjesztésük is, melyben már a zsinagóga felújítását kérvényezték az uradalomtól. A kérelem megfogalmazása azonban arra is utal, hogy nemcsak a régi zsinagóga helyreállítását tervezték, hanem egy új templom felépítésének gondolata is felmerült. Ez azonban azt is jelenti, hogy nemcsak lélekszámban, hitéletben, hanem gazdaságüag is viszonylag erős közösséget alkothattak. A kérvény is említést tesz arról, hogy a hitközség már ekkor rendelkezett egy ún. "policey ordnung"-gdl, azaz az uradalom által jóváhagyott szervezettel. Ezek közül az első írásos bizonyíték nem ismert. A következő üyen szerződést 1758-ban kötötte meg az Esterházy-uralom a tatai zsidó községgel. Ezen szerződések bizonyítékai annak, hogy Tatán a XVIII. század közepére már ismét jelentős létszámú és szervezett zsidóság alakult ki. Az ismert szerződésekből és egyéb rendelkezésekből is kitűnik, hogy erre az időszakra a hitközségnek már rendszeres jövedelme is volt. Ezek a jövedelmek a templomülések bérbeadásából, a templompénzből, a borpénzből és egyéb bérletekből folytak be. A tatai zsidó hitközség jószolgálati szándékát dicséri az a tény, hogy még a nehezebb időszakokban is létezett az ún. jótékonysági ügyosztály, amelynek pénztárába a különböző büntetések nagy része folyt be. Az uradalommal kötött és időként megújított szerződések pedig védelmet nyújtottak számukra. Az előzőekben röviden említettem a tatai zsidó hitközség szerződéseit az Esteiházy-uradalommal. A hazai zsidóság ezen űj védelmi rendszere már a XVIIXVIII. század fordulójára kialakult Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy a "jus tenere Judaeos" már nem felségjog volt (a nemes embernek nem kellett engedélyt kérnie, hogy zsidót fogadjon oltalmába). A kialakult új földesúri védelemnek így is két alapvető típusát különböztethetjük meg: 1., az ország leggazdagabb főurainak birtokán létesült zsidó községek, melyek bizonyos privilégiumot kaptak (pld. Pálffyak, Esterházyak, Zichyek); 2., a kisebb birtokosok csoportja, akiknek birtokán kevesebb zsidó élt és akikkel egyenként, illetve családonként állapodtak meg a
