Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás

védelemre vonatkozólag. Az általános szóhasználat szerint a védelmet nyújtó birtokost Schutzherr-nek, a védelem alatt álló zsidót pedig Schutzjud-nak nevezték. A védelemért védelmi díjat, vagy adót (Schutzgeld) kellett fizetni. A megkötött szerződések értelmében azonban a zsidók a földesúrral szemben is jogvédelmet találtak, ha a birtokos a szerződésben foglaltakat nem tartotta volna be. Tulajdonképpen két fajta szerződést kellett kötnie a védelem alatt álló zsidó hitközségnek az uradalommal. Erre klasszikus példa az óbudai zsidó hitközség 1766-ban megkötött szerződései, melyek sok esetben mintául is szolgáltak mások számára. Létezett egy külső és egy belső szabályzat A külső szabályzat a zsidóknak a földesúr részéről adott szabadságlevelük volt, amelyet Schutz-Brief-nek neveztek. Az ún. belső szabályzat pedig a zsidók önmaguk alkotta szabályzat volt, amelyet a birtokos is jóváhagyott. Ezt Policey-Ordnung-nak nevezték. Érintőlegesen azonban megemlítenék néhány dolgot hogy megértsék a tatai zsidóság életének viszonylagos nyugalmát Az első ismert 1758-ban kiadott szerződés - melyet már korábban ernlítettem szerint a tatai zsidó hitközség élvezte az Estemázy-uradalom bizalmát és védelmét A hitközségnek volt rabbija, tanítója, kántora, egyházfia, akiknek teendőit szintén rögzítették a szerződésben és természetesen tevékenységüket ellenőrizték is. A következő szerződést 1787-ben három évre újította meg az uradalom a zsidó hitközséggel. A kölcsönös bizalom és a hitközségi élet helyreállítását kívánta rendezni az Esterházy-uradalom az 1806-ban megújított szerződéssel, melynek létrejöttét Tatán is több vita előzte meg. A tatai zsidók biztonságos állapotát a kereskedelem szabad űzését támasztják alá azok a XVIII. század második felében keletkezett dokumentumok, adás-vételi szerződések, amelyekben megállapodásokat kötöttek marha-, tehén- és báránybőrök megvételére, előlegek kifizetésére. Mind országos, mind pedig helyi szinteken viszonylag rendezetté vált a zsidóság helyzete a XIX. század elejére. A Habsburg-házbeli királyok rendeletekben, fövényekben rendezték jogaikat, kötelességeiket, katonáskodásuk feltételeit, kereskedelmi viszonyaikat korlátozottan szabad költözködési jogaikat. A XIX. század első évtizedei a hazai zsidóság emancipációs törekvéseivel teltek el. A reformkori országgyűlések majd mindegyike foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel, de a képviselők nagy része még nem fogta fel ennek jelentőségét. A legtöbb esetben csak egy-két ember magánindítványaként beszélgettek róla. Másrészről pedig egyre többször fordultak elő zsidóüldözések a szabadkirályi- és bányavárosokban. A tatai zsidóság XIX. századi történetének kutatása során - az előbb már fejtegetett okok miatt - nem találkozunk megtorlásokkal, ellenségeskedésekkel. A fentebb említett városokkal szemben a tatai zsidóság az Esterházyak védelmét élvezte. A XIX. század első két évtizedében már viszonylag könnyebben lehetett a tatai uradalomban is letelepedési engedélyekhez jutni. Míg kezdetben az Esterházyak 44