Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás

Az államalapítást megelőző időkre vonatkozólag közöl adatokat Hajnóczi R. József is jogtörténetet tárgyaló munkájában. Hajnóczi a régi zsidókról szóló, s talán elsőként ismert két hiteles tudósítást idézi, melyszerint Chászdái ibn Sáprut egy levélben említést tesz arról, hogy Hungarin országban lakó zsidók közvetítésével el tud juttatni leveleket Kazárországba. Egy másik feljegyzés szerint a cordobai kalifának Ottó német császárnál járt követe írja, hogy Magyarországból zsidók is jártak Prágában áruikkal és bizánci pénzekkel kereskedni. A zsidók korai letelepedésének lehet közvetett bizonyítéka, hogy összetett helynevekben is szerepel a "zsidó" kifejezés. Pld. Alsó- és Felsőzsid, Zsidahegy, Zsidármalom. A magyarországi zsidóság mohácsi vész előtti időszakára vonatkozólag közöl Kohn Sámuel számunkra - tataiak számára - is fontos adatokat. Erzsébet királyné 1382-88 között levelet intézett a "maga zsidóihoz". Ebben a levélben az öt legnagyobb város mellett (Buda, Pozsony, Sopron, Tirnowia és Albensi) megemlíti, hogy több királyi városban, püspöki székhelyen "zsidótartási" engedéllyel bírtak az urak. Ilyen község volt Esztergom mellett buda, Tata, "hol számosabb és úgy látszik gazdag zsidóság lakott", Kőszeg, Kismarton és Győr. Ezen középnagyságú községekben átlag mintegy 500 zsidó lakott, összességében talán 3.000. A tatai zsidóság - vélhetően - az 1529. és 1532. évi nagy török hadjárat idején hagyta el a várost. De nemcsak a zsidó lakosság, hanem a város más polgárai is elmenekültek, hiszen az állandó "tulajdonos" csere véres öldöklésekkel, pusztításokkal járt A lakosság a szenvedések elkerülése érdekében szétszéledt Egyes adatok szerint volt időszak amikor csak 40 ház maradt meg Tatán. Más források szerint csak 17 ház után fizettek adót Ezek után természetesnek vehetjük azt a feltételezést, hogy a XVI. század közepén és második felében egyáltalán nem laktak zsidók Tatán. A török hódoltság ideje alatt Komárom vármegye három járása szinte teljesen elnéptelenedett A XVII-XVIII. századi népesség legnagyobb részt tehát nem folytatása a középkorinak, hanem az új betelepítések útján alakult ki. A török kiűzését követően és a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke után ismét letelepedtek Tatán a zsidók. 1711 után indult meg az elhagyott és elnéptelenedett területek nagyarányú betelepülése. A szervezett betelepítésekkel együtt jöttek Tatára a német cseh és morva zsidók. Lassanként majd minden megyében kialakult egy-egy népesebb zsidó centrum. Komárom megye két legnagyobb számú izraelita vallású gyülekezete Csúzon és Tatán alakult ki. Alkalmat adott erre az a főúri védelem, amely megfelelő ellenszolgáltatás fejében megengedte a letelepedést és külön kiváltságlevélben rögzítette az engedményeket, valamint a kötelezettségeket. A tataihoz hasonló helyzet alakult ki Pápán, Lovasberényben, Budán és Zsárnbékon is. A Komárom megyei zsidókról készült 1725. évi összeírás szerint "In oppido Tata" már 18 családot vettek számba. A közölt adatok alapján a legtöbben Cseh- és Morvaországból jöttek Tatára, néhányan pedig Galliából. Más és más területekről is különböző években telepedtek meg itt a zsidók. E népcsoport esetében tehát nem beszélhetünk egy helyről és egy időben történt szervezett betelepítésről. A kimutatás