Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában
az őszinte befogadás hiányában rossz vásárt csinált elszakadási kísérlete csalódással járt. Régi kapcsolatai meglazulnak, az új emberekkel pedig problémák vannak. Problémája nem egyedül az övé, hanem egy egész beilleszkedni, beolvadni vágyó rétfigé. KÖZÜlÜk SOkan - eltelve a rossz lelkiismerettel - úgy érezték, hogy adakozással, jótékonykodással kompenzálhatnak az odahagyott vagy odahagyni vágyott zsidó közösség irányába és/vagy megváltják rjelérjőjegyüket az új, a befogadó társadalomba. Alapos a gyanú, hogy az új közösségbe való beilleszkedés az első nemzedékeknél csak felemás eredményeket hozott A fentebb említett két irányú kötődés kinyilvánítása az erre a tényre adott válasznak tekintendő, s egyben a sui generis "zsidó mecenatúra" továbbélésének legfőbb oka is. Számtalan közszereplőről feljegyezték, hogy sem a vagyon, sem a cím (az alapkövetelményeknek számító kitérésről nem is szólva) nem hozta meg a hőn áhított társadalmi recepciót (elegendő talán más kontextusban Móricz Kivilágos kivirradtig című regényére utalni), a társaséletben saját köreiken kívül magát továbbra is gyökértelennek érző figuráknak a befogadottSág, elismertség külső jeleként marad a filantrópia, a mecénási szerep, nemritkán még a harmadik fázisban, vagy azon túl is az ugyancsak bizonytalanná (Max Nordau v^i^inoiósiájávai n Lttftmensch-á*\ vüágrxrigárrá vált hasonló indíttatású, származású művészeket preferálva. Az indítékok között közel egyenlő súllyal szerepelnek a különböző állami-gazdasági előnyök megszerzésére, a társadalmi befolyás, elismerés, a presztízs növelésére irányuló törekvések 53 , másrészt az esztétikai élvezet (esetenként kincshalmozással egybekötve), művészek patronálása és hagyományőrző körökben a tradicionális felekezeti jótékonykodás. Rövidrefogva: ez a mecenatúra a társadalmi önmegvalósítás, a társadalmi asszimiláció sajátos megnyilvánulási formája. Az ősöktől örökölt filantrópiát és az egyetemes műpártolást megelőzve az elsődleges funkció a társadalmi elismerés kikényszerítése (volt); a híres "köved", amelyet mindenkinek látni, mindenkivel láttatni kell. (Egyben az ilymódon megszerzett presztízs további táreadalmi emelkedéshez is vezet - nemesítés, címek, rangok stb. - az ebből fakadó anyagi előnyökről nem is szólva.) A zsidók számára a mecenatúra útján megszerezhető társadalmi befogadottság és elismerés a dualizmus korában szerény pótlékul szolgált a politikai hatalomban való részesedés megtagadásának ellenébea 54
