Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában
kései kutatók egyetértenek - a nagyvárosi kultúrának. Jelentős részét alkotját annak a társadalmi rétegnek, amelyik lehetővé teszi, hogy a modern zenei-, képzőművészeti-, irodalmi- és tudományos élet fejlődjön ki. 43 A nagypolgárok mellett az Ő soraikból kerülnek ki azok az emberek - gondoljunk akár a Nyugat-m, akár a modem magyar festészetre, zenére stb. -, akik lehetőségeikhez képest maximálisan támogatták az újszerű törekvéseket. 44 A szponzorok között a hagyományosan kétarcú zsidó mentalitásnak (konzervatív és újító) megfelelően a klasszikus és korszerű irányzatok támogatói egyaránt megtalálhatók. Jóllehet általában szponzorálásra a (leggazdagabb embereknek volt lehetősége, akik a társadalmi-politikai beállítottságukat tekintve többnyire konzervatívak, a polgárosodás előrehaladtával, a századforduló után, a nagy- és középpolgárság a műpártolás terén egyre inkább saját modern életfelfogását érvényesítette. A történelmi tradíciókkal nem igen rendelkező, újsütetű zsidó polgárság többsége (nagy és kis mecénások egyaránt) - politikai pártállásától függetlenül - a modem törekvések befogadója, támogatója, közönsége volt 45 Jelentékeny részük a legmodernebb törekvéseket támogatta. 46 Ez minden bizonnyal a nagyvárosi zsidóság nagyobb mobüitásával, nyitottságával, kisebb hagyománykötöttségével magyarázható; a társadalmi helyzetüket meghatározó politikai alkut egyéni hajlamaik kiélésénél már nem tartották kötelezőnek. A harmadik fokozat nem az utolsó állomás. Az esetek többségében e szakaszban az adományozó nemcsupán tevékenységében, de személyében, is elszakad korábbi felekezetétől, hívő vagy hitetlen "jó magyar keresztény (keresztyén)" emberré válik. A "zsidó típusú mecenatúrához" való további (esetleges) kapcsolata különböző formákat ölthet: a) (A kitérés után) elképzelhető a zsidó gyökerek további vállalása, zsidó intézmények diszkrét támogatása. (Például Wahrmann Mór leánya, Wahrmann Renée 47 közvetlenül áttérése után ezer forintot ajándékozott a Pesti Izraelita Nőegylétnek Bischitz Dávidnén 48 keresztül. Hasonlóan az óbudai születésű Fischhof Ignác Vilmos (1814, Óbuda - 1899?, Budapest) (a keresztségben István) orvos zsidó érzelmét bizonyítja hogy végrendeletében - áttérése dacára - az óbudai izraelita hitközségre, a Bródy Adél-gyermekkórházra hagyta vagyona legnagyobb részét bár tízezer forint tőkét hagyományozott a budapesti egyetemen szigorló orvosok részére is aképpen, hogy annak kamatai egyik évben zsidó, másik évben pedig keresztény vallású orvosnak adassanak 49 b) Másik lehetőség hangsúlyozottan keresztény és/vagy magyar intézmények támogatása - szolgáljon például Fraknói Vilmos történetíró 50 egyházi karierje vagy a bankár Conrad Ottó pályafutása 51 esetlegesen hangsúlyozottan neofita antiszemita éllel. 52 A patronálás "külső" történetének vázlatos ismertetése után egy kérdést szeretnék még röviden érinteni: mi állt a "zsidó mecenatúra" hátterében, mi volt a motivációja ezeknek zsidóknak mondott tartott, zsidó származású embereknek számarányukat messze meghaladó vállalásuknak. Úgy gondolom, belső bizonytalanságuk. Az előadásomat indító Széchenyi-anekdota bizonyára nem tetszett a történet hősének, az öreg Ullmann-nak, ha fülébe jutott Úgy érezhette, hogy miután tudatosan szakított régi életével, mindent föladott ami korábban értéket jelenetett a számára (s nem feledjük jó 150 évvel ezelőtt ez bizonyára komoly lelki válságot is okozott hiszen ő egy tradicionális társadalom szülötte volt, erős vallási és kulturális gyökerekkel),
