Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Ortutay András: Bottyán és Esztergom

rokat - nem a megbízhatóbbnak hitt, Salm ezredbeli katonáit. A vár^ostromának az vetett véget, hogy Lotharingiai Károly herceg fŐeroiveí elvonult az ostromlott Érsekújvár alól, s hátbatámadással fenyegette az ostromló törököt. Augusztus 16-án zajlott le a táti csata, amelyről a portyákban oly gyakorlott Vak Bottyán hírt kapott, s lovasaival a már megingott török seregre csapott. Mind a harcban, mind a zsákmányolásban együtt működött Monaszterly rác vajdával és rácjaival.

5 Az esztergomi huszárok kapitányaként vett részt Buda ostromában. A menekülő török főtisztek családjainak és Abdurrahman kincseinek elfogása az ő érdeme volt.

6 Itt szerzett érdemeinek is volt köszönhető, hogy Lipót császár 1687-bfcn megújította őseinek elvesztett nemességét. (1687. május 18-án) A címerkép fekete szemű, nagy bajuszú vitézt ábrázol, sárga csizmában, piros nadrágban, ágaskodó fehér paripán, kardja hegyén véres török fej.

7 Bottyánt messze sodorta a török háború, de már 1688-ban említette esztergomi házát.

8 1695-ben megszerezte más Esztergom megyei birtokok mellett Gyiva pusztát. 1696-ban 15.000 ft kölcsön fejében a környéken a gróf Pálffyak Köbölkút, Kisújfalu, Kisgyarmat, Nagybény, Leánd, Csata és Bátorkeszi nevű falvait és pusztáit zálogjogon használta.

9 Más megyék mellett Esztegom vármegyének is kölcsönzött, az 1697/98-as katonai évben Nedeczky Mihállyal együtt a megye folyó költségeire 42 forintot adott ki.

10

1. Lipót Bottyán kérelmére esztergomi kastélyát a hozzá tartozó ingatlanokkal (még két ház, három szőlő és földek) minden királyi adótól és minden városi adótól felmentette, nemesi curiává avatta 1698. augusztus 18-án. A magát szabad királyi városnak tartó Esztergommal ellentétben állt. A város ténylegesen 1708-ban kapta meg a szabad királyi városi privilégiumot, amely ugyan már 1703-ban elkészült, de a Rákóczi-szabadságharc éveiben átadása elhúzódott. Szerepe volt ebben annak is, hogy a város nem tudta kifizetni a Budára, Pestre, Székesfehérvárra és Esztergomra kivetett 20.000 ft-os megváltási díjból ráeső részt, a 2.500 ft-t, s a budai kamarai adminisztráció, meg a bécsi haditanács és a várparancsnok sem támogatta az ügyet. Végül csak az 1715. évi 37. törvénycikk cikkelyezte Buda, Pest, Székesfehérvár, Esztergom szabad küályi városi kiváltságait, a régi jogait tőlük függetlenül megváltó Szegeddel együtt.

11 Az eddig sem jó viszony tovább romlott, mái- 1696-ban a magyar királyi kancelláriánál avval vádolta meg a város magisztrátusát, hogy azok az ő szökött jobbágyai.

12 .AA császári ezredes Bottyánnak, aki a karlócai béke óta többnyire Esztergomban tartózkodott, az 1690-től várparancsnok báró Kucklánder - akinek nevét szintén őrzi földrajzi helynév Esztergomban - erőszakos, saját vagyonát akár kicsinyes módszerekkel is gyarapítani hajlandó ember volt. Az általa lenézett, végvári katonából császári ezredessé emelkedett Bottyán tekintélyes vagyona is ingerelhette, ezért Rákóczi Ferenc 1701-es elfogatása után feljelentette Bottyánt, hogy ő is összeesküvő, Rákóczi és Bercsényi híve. Bottyán ékkor ezredével a spanyol örökösödési háborúban szolgált, ott fogták el, de tisztázta magát, Sávoyai Jenőnek is nagy szerepe lehetett ebben. Visszatért Esztergomba, ahol Kucklánder ismét börtönbe vetette, s csak a bécsi haditanács szigorú parancsára engedte szabadon.

13 : így virradt a szabadságharc Bottyánra és Esztergomra. Bottyán János felajánlotta szolgálatait Lipótnak, s nehezen összeverbuvált lovasságával és gyalogságával Zólyom várába vonult, ahol a kurucok ostrom alá vették. A sok oldalról szorongatott Bottyán a végvári katona virtusával párbajra hívta Ocskay Lászlót. Majd negyven év volt köztük a korkülönbség, Ocskay 23 éves, híresen szép, vakmerő "a kurucok csillaga".; S míg Őt ártatlanul kétszer is lefogták, Ocskayt francia fogsága miatt meg sem intették. A párbaj eldöntetlen, a kilőtt pisztolygolyó mindkét vitézt megsebesítette. Ezért sebesülten feküdt a zólyomi várban,