Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Strba Sándor: Érsekújvár hadtörténeti szerepe a Rákóczi-szabadságharcban

Abban, hogy Érsekújvár 1704-ben kuruc kézre került, legnagyobb érdeme Bottyán Jánosnak volt. Éppen ezért nevezetes alakját emléktábla is őrizte Érsekújvárott. 1906-ban helyezték el a Batthyány utcai Népbank (egykor grófi kastély volt) épületfalán a következő feliratot: "Itt állott Bottyán János híres vitéz kuruc generális kastélya, melyet Érsekújvárnak 1704-ben történt elfoglalásáért Rákóczi fejedelemtől jutalmul kapott. A nép hős iránti kegyeletből megjelölte az érsekújvári népbank RT. 1904-ben." Az emléktáblán Bottyán teljes alakja volt látható generális öltözékben, jobbján zászlóval, kuruc sapkával, balján pedig karddal. Sajnos az emléktáblát 1919-ben összetörték. Bottyán, Rákóczi legjelesebb és leghűbb vezére kivételes tehetség volt, vakmerősége és vitézsége nem ismert határt. Egy alkalommal fogadott társával, hogy bemegy a hatezer főnyi török őrség által megszállva tartott Érsekújvárra, és a Fő téren álló mecsetről ledobja az imát mondó dervist. Bottyán parasztruhába öltözve surrant be a várba, ahol éppen vásár volt. Mikor kijött a dervis a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán derékon ragadta őt és ledobta. Ezt követően lelökte az útját álló janicsárt is, ő pedig sértetlenül tért vissza.

11 Maga a fejedelem így ír róla emlékirataiban: "Józan, éber figyelmű és fáradhatatlan volt. Szerette a népet, s ettől viszont rendkívül szerettetett, mert hadait szoros fegyelembe tartá, de igazságot szolgáltatott nekik, ha igazuk volt."

12 Rákóczi másik hű emberének, Bercsényi Miklósnak állandó lakhelye az 1705-ös esztendőben az érsekújvári ferencrendiek kolostorában volt. A tábornok dicsőségét az az emléktábla hirdeti, mely még ma is látható e kolostor falán, bár az írás kopottas betűk miatt már nehezebben olvasható: "Az 1704-1708 közötti években számos időben e kolostor falai között lakott a Rákóczi-szabadságharc lánglelkü fővezére, gróf Bercsényi Miklós helytartó. A magyar szabadságharc emlékére honfiúi kegyeletből megjelölte Érsekújvár hálás közönsége 1904. évben." Az 1706-os esztendőt úgy könyvelhetjük el, mint a fegyverszünet és békealkudozások évét. A fejedelem egész udvartartásával április 25-én érkezett Kistapolcsányba, ahol némi megszakításokkal május 16-ig tartózkodott. Itt találkozott feleségével Sarolta Amália hercegasszonnyal, akit a császári udvar azzal a céllal küldött, hogy Bécs javára környékezze meg a szabadságharc vezérét a békealkudozások kimenetelét illetően. A fejedelem május 16-án érkezett Érsekújvárba. A császár ekkor még egy kísérletet tett, és július 16-án Aspermont őrgrófné, Rákóczi Julianna személyében egy újabb békeközvetítőt küldött. A fejedelem 1706. május 19-én tartotta meg tanácsülését a prímási palotában, és 20-án aláírta a fegyverszünetről szóló szerződést. Ezt követően Rákóczi egy hosszabb időtartamra vonatkozó békefeltételekről kezdett tárgyalni, de Bécs meghiúsította a fejedelem ezirányú törekvéseit A fegyverszünet lejártával Rákóczi július 30-án az érsekújvári táborból levelet intézett a vármegyékhez, melyben közölte a meghiúsult béketárgyalások eredményét, és fegyverbe szólította szabadságszerető népét Rákóczi Érsekújvárról keltezi kiáltványát a szövetkezett rendekhez és a kuruc konföderáció híveihez a császárral folytatott nagyszombati (1705. X. 27.) béketárgyalások meghiúsulását követően. Szárnyaló retorikával, szenvedélyes hangon leplezi le a "bécsi álnok udvar" hitszegését, s a kevély ellenség elleni harcra tüzel. Elszánt hangulatú pátensét megküldte vezérlő generálisainak is, hogy a csapatok előtt felolvassák. A hasonló típusú kiáltványok között ez a pátens Rákóczi egyik legszebb kiáltványa, mely korabeli nyomtatásban is megjelent. Rákóczi 1706. augusztus elején indult el Érsekújvárról