Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Strba Sándor: Érsekújvár hadtörténeti szerepe a Rákóczi-szabadságharcban

Végrendeletében a magyar végvárak felújítására 180.000 ft.-ot hagyott, melyből természetesen bőven jutott Érsekújvár erődítményeinek a rendbehozatalára is. Erről gondoskodott utódja, Kollonich Lipót gróf, az új érsek-prímás. Széchényi György kiváltságlevelét I. Lipót császár 1692. október 12-én megerősítette és jóváhagyta. Amikor Széchényi az érsekújvári várból várost alkotott, nem csatolta hozzá a vár alatt letelepedett jobbágyokat. így jogilag két Érsekújvár jött létre: a kiváltságos városterület (a várterület), a másik (a vár alatt), a kiváltság nélküli úrbéresek letelepülése. E két jogilag különböző területet Eszterházy Imre érsek 1733. június 6-án egységes várossá olvasztotta össze. Érsekújvár hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, hiszen a Rákóczi-szabadságharcnak az egyik katonai fellegvára lett. A bécsi udvar elnyomó és németesítő politikája a XVJJ. század végén és a XVIII. század elején nagy elkeseredést váltott ki országszerte. A jobbágyság ismét fellépett osztrák elnyomóik és a magyar feudális urak ellen. 1703. májusában Rákóczit a brezáni várban kereste fel tarpai jobbágya, Esze Tamás, hogy a felkelésre váró parasztok üzenetét elhozza. Csak parancs és zászló kell, mondotta Esze Tamás, és "a fej nélküli sokaság hadsereggé alakul". Rákóczi elfogadta az ajánlatot, és így 1703. májusában a határhoz közel álló Breznó várából Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és szabadságért) feliratú zászlók alatt fegyverbe szólított minden igaz magyart. A felkelés először a Tiszaháton tört ki, majd fokozatosan országos méretű szabadságharccá duzzadt, melyhez a Habsburg-elnyomás sújtotta lakosság legszélesebb rétegei csatlakoztak: a városi szegénység, a gazdasági és politikai sérelmekkel küszködő kis- és középbirtokos nemesség, valamint a református alsópapság. A gyűlölt Habsburg-iga ellen a magyar jobbágyokkal vállvetve harcoltak szlovákok, románok és kárpátukránok is. A Rákóczi-kor egyik jeles kutatója, Thaly Kálmán a következőképp jellemezte az 1703ban kibontakozó kuruc mozgalmat: "A Rákóczi-szabadságharcot maga az elnyomott, vérig kínzott nép kezdé, fölkeresvén ama két bujdosó honfiúiban vezéreit. Ezen háborúban lobogtak föl a nemzet haza- és szabadság szeretetének lángjai a leginkább és legmagasabban" 6 II. Rákóczi Ferenc mindössze 26 éves, mikor a nemzeti mozgalom élére kerül. Nemcsak jó hadvezérnek, hanem nagyszerű stratégának is bizonyult. E nagyszerű képességének, no meg az ő kifinomult érzékével kiválasztott parancsnokainak köszönhetően már az 1704-es esztendő folyamán Érsekújvár kuruc kézre került. Az egyik ilyen kiváló tehetségű hadvezére Vak Bottyán volt, aki a hűségesküt Rákóczinak 1704. október 12-én tette le Vihnyén. így ő lett a Dunántúlra induló felszabadító hadjárat kulcsembere, akit a fejedelem a Vágón inneni kerület főparancsnokává nevezett ki, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Érsekújvár- erődítményét elfoglalja. A vár vezetője ezidőtájt a császári Henrich Axmann volt, aki 500 német gyalogossal, 300 hajdúval és a megfelelő ágyúkkal rendelkezett. A hadtest kapitánya pedig Arnost Hartl volt, Rákóczi híve. A vár akkori polgármestere, Bogyó Ferenc, titokban kapcsolatban állt Bottyánnal, aki érsekújvári hadjárata előtt megszemlélte a vár körüli kuruc ostromzárat. Kezében már ott volt az alaprajz, bár a hatbástyás várat úgy ismerte, mint a saját tenyerét. /