Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Bánkúti Imre: Bottyán János katonai tevékenysége a Rákóczi-szabadságharc idején a Duna-Tisza közén

Dr. Bánkúti Imre Bottyán János katonai tevékenysége a Rákóczi-szabadságharc idején a Duna-Tisza közén Bottyán Jánosnak, Rákóczi népszerű tábornokának mindmáig nincs modern, a lehető teljes forrásanyagon alapuló monografikus életrajza.

1 Tevékenységével én magam sem foglalkoztam, személyével annak a forrásgyűjtő munkának a révén kerültem kapcsolatba, amelyet Pest és Bács-Kiskun megyék önkormányzatainak megbízásából a Rákóczi kori iratanyag összegyűjtésére folytatok.

2 A szabadságharc során Bottyán János ugyanis két ízben is szorosabb kapcsolatba került a Duna-Tisza közével: 1705-ben és 1708- 1709-ben, s végül itt is hunyt el. Ez a körzet sokban különbözött azoktól a területektől, mint pl. Felső-Magyarország, Nyugat-Dunántűi, ahol Bottyán eddig harcolt. 1. A Duna-Tisza köze sajátosságai. Mindenekelőtt a településszerkezet, amelynek ebben a korban nagy jelentősége volt hadműveleti, főleg hadellátási szempontból. A településhálózat egymástól élesen elütő kisebb körzetekre oszlott. A Vác-Szolnok vonalon felül és környékén viszonylag több falu, sűrűbb lakosság található (a pesti és budai császári őrség, főleg a rácok, ezt a részt is állandóan veszélyezteti), ettől délre haladva nagyobb lélekszámú falvak, mezővárosok voltak, amelyeket egymástól hatalmas pusztaságok, puszták választottak el, melyeken elsősorban állattenyésztés, részben földművelés folyt. Végül a Kecskemét-Kiskunhalas vonaltól délre, egész Péterváradig a "Bácskaság" pusztasága, rác határőrök kevés számú falujával. A Duna-Tisza köze északi kétharmada állandó rác veszélyben él, minden település retteg támadásuktól. Itt a kuruc hadak ellátása náhány nagyobb mezővárosra (három város) és a zsákmányra alapozható. Ugyanakkor a Dunántúllal való kapcsolat DunaföldvárSolt körzetét stratégiai fontosságúvá avatta (az átkelésre vagy a menekülésre ugyanis itt volt reális esélyük a kuruc csapatoknak.) A császári egységek is több ízben a Duna-Tisza közén vonultak keresztül Budáról Erdélybe tartva vagy fordítva. Mindez a terület lakosságára időnként igen súlyos terheket zúdított (hadellátás, beszállásolás, utánpótlás és egyéb anyagok szállítása stb.). Rájuk hárult a sáncok emelésével és lebontásával járó kétkezi munka is. 2. Bottyán első ízben 1705 tavaszán kezdte meg tevékenységét e körzetben, elsősorban Szeged és Pétervárad környéke elleni portyázással, Dunaföldvár szorongatásávah melyet azért akart megszerezni, hogy a solti sáncra támaszkodva hidat veressen, segítséget küldendő a dunántúli hadaknak. Hogy az átkelést biztosítsa, lejjebb Paks felett a régi római erőd helyén felépítette Bottyán várát, - persze ez is csupán sánc volt -, a Duna balpartján pedig az imsósi (imsódi) sáncot, s hidat vettetett. Ezen átkelve kemény csapásokat mért a dél-dunántúli és szlavóniai rácokra, még Buda alá is felcsapott s megverte a tabáni rácokat. A császáriak azonban erőiket koncentrálva Földvárt felszabadították, s Bottyánvárát is lerombolták. A harcokban maga az öreg generáüs is megsebesült.

3 ősszel újabb feladatok vártak rá. Herbeville marsall megindult Budától Nagykőrösön át Szeged felé, hogy Rabutinnek segítséget vigyen Erdélybe. Bottyán lovassága követte, s állandóan "csipkedte" az ellenséget, útjában minden helységet el kellett költöztetnie vagy pusztítania, ezzel remélve a császári csapatok megsemmisítését. A lakosság elköltöztetése, sőt a falvak felégetése a kuruc haderő többször alkalmazott módszere volt, de igen alacsony