Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Bánkúti Imre: Bottyán János katonai tevékenysége a Rákóczi-szabadságharc idején a Duna-Tisza közén

hatásúnak bizonyult, több kárt, mint katonai eredményt hozott Ezzel egyetlen császári reguláris egységet sem sikerült tönkretenni - Herbeville-ét sem -, a lakosság azonban - szinte kivétel nélkül magyar etnikumú terület -, súlyos károkat szenvedett. Kecskemét lakossága meg is tagadta, s fegyverrel akadályozta meg a város kiürítését és felgyújtását. Emiatt a fejedelem büntetésül Bottyán ezredének teljes felruházását rótta a városra.

4 Másik feladata, bár közben betegen feküdt Kecskeméten, a dunántúli hadjárat előkészítése volt Ezt a szűkös anyagi lehetőségek ellenére jól megoldotta, s 1705 november elején átkelve a Dunán, hirtelen rohammal bevette Dunaföldvárt, majd kihasználva a császári csapatok Erdélybe vonulását, az egész országrészt elfoglalta. A gyülekező csapatok élelmezése, gyalogmunkások és szekerek kiállítása, a nagymennyiségű anyag szállítása stb. ezévben ismét súlyos terhet rótt a Herbeville átvonulását nemrég megszenvedett lakosságra.

5 3. A Duna-Tisza közén komoly, súlyos gondot jelentett a rác probléma. Bottyán régebbről ismerte ezt a harcias, kitűnő katona, de zsákmányéhes, és kegyetlen, vad népességet, amely Nagyváradtól kezdve Gyulán, Aradon, a Maros szigetein, Szegeden át a Bácskaságig, Péterváradig, fel Budáig, Esztergomig, Komáromig szolgált, s támadásaival állandó rettegésben tartotta a lakosságot Debrecentől Hatvanig, Gyöngyösig. 1704-ig Bottyán együtt szolgálta velük a császárt, most azonban irgalmatlanul irtották egymást. Történetírásunk a legkülönbözőbb okokat hozza fel e kíméletlen szembenállást magyarázva, hangoztatva Rákóczi megegyezési készségét Itt alsó szinten mindkét fél közkatonái szempontjából s fontos akadályozó tényezőnek tartom a zsákmányszerzést Mindkét fél ugyanazon katonai módszerekkel harcolt, s számukra a zsákmány a megélhetés egyik legfontosabb fonása volt Mivel azonban a rácok emellett még különös kegyetlenségeket követtek el a lakosság, asszonyok, gyerekek ellen, végül a kurucok - maga Bottyán is -, egyszerűen kivégezték rác foglyaikat. Mindennek természetesen a paraszt lakosság, a Duna-Tisza közti mezővárosok és falvak látták legnagyobb kárát, melyeknek szinte mindegyikét feldúlták a rácok: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Heves, Vác, Gyöngyös, Tass, Dunavecse, Kalocsa stb. esett áldozatul, némelyik többször is, portyázásaiknak.

6 4. Élete utolsó évét Bottyán szintén a Duna-Tisza közén töltötte. A üencséni vereség (1708. augusztus 3.) után megkezdődik a kuruc hadsereg bomlása, visszaszorulása kelet felé, elvesztik a bányavárosokat, csak Érsekújvár maradt a kezükön, egyre mélyebben az előretörő császáriak hátában. Stratégiai okokból a várat minden áron tartani akarták, bár az őrség ellátása élelemmel, abrakkal, borral, pénzzel, személyi utánpótlással egyre nagyobb gondot okozott Rákóczinak. Egyrészt egyre nagyobb nehézséget jelentett a szükséges készletek előteremtése, amelyeket főleg a Duna-Tisza köze északi körzetéből, legtöbbször kíméletlen katonai eszközökkel gyűjtöttek össze, tekintet nélkül a lakosságra, majd a Szécsény, Balassagyarmat, Hatvan, Gyöngyös, Heves körzetből kiindulva igyekeztek Érsekújvárba bejuttatni. A munkát Károlyi Sándor és Bottyán János végezte, aki az Érsekújvárhoz vezető utat jól ismerte, s fáradhatatlanul dolgozott a szállítóeszközök, kocsik, szánok előteremtésében, utak, hidak rendbetételében, hajók készíttetésében, és főleg az utak felderítésében. Közben csapataival állandóan portyázhatott a budai, dunamelléki rácokra, sőt a Bácskaságra is. Kísérletet tett csapatok átjuttatására a Dunántúlra, de sikertelenül. Pedig ekkor mái- betegeskedett, s itt is hunyt el Szentlőrinckátán 1709. szeptember 27-én.

7 Bizonyos, hogy aki Bottyán életrajzát megírja, ezekből az évekből is tud lényegeset mondani tevékenységéről.