Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

katonák is szolgálnak a keze alatt, Monaszterly rác vajdához régi fegyverbarátság fűzte. 1704 április 18-án bekövetkezett letartóztatásáig ő az egyetlen a császári hatalom alatt lévő területeken, aki képes a fegyverfogók és a rácok megszervezésére. 1704 elején, amint Károlyi átkel a Dunán, Bottyán 1704 január 15-én megírja Nedeczky Sándor feleségének, Huszár Ilonának: „az megígért czíkó-Iovat Lévára Ebeczky Imre Uramnak meg kell adni: hogy ha kegyelmednek nincsen, én megadom."

35 Majd január 22-én Lajos Gergely ezreskapitány jelentvén Károlyinak, hogy a tatai „vitézlő rend meghajolván az Méltóságos Fejedelem híségére", közli a kapituláció feltételeit, majd megírja, hogy „Óbester Bottyán egy Kígyósi Pál nevű strázsamestert küldött hozzám, ki hiti után vallja, hogy esztergomi katonaság minden bizonnyal közinkbe fog jőni, a levelet is elküldtem Nagyságodnak...", Bottyán embert kér oda, hogy „maga akaratját megjelenthetné; most küldtem erős portát Esztergom felé..."

36 Farkas Sándor ezreskapitány, aki gyalogezredével a Duna felől várható császári haderők támadása ellen Esterházy Dániel vezénylete alatt kialakított védelmi vonal balszárnyán, Tatánál helyezkedett el, március 7-én jelenti Bercsényinek, hogy tárgyalt Bottyánnal: „A ráczság máris szökik Esztergombúi alá, lovasa és gyalogja." Bottyán üzent neki, elégedetlen Újlaki Istvánnal, a székesfehérvári kapitánnyal, ő maga Farkas is készül bemenni Esztergomba, és reméli, hogy Bottyán hamarosan kijön. Ezek a sorok nem arról tudósítanak, hogy Bottyán most döntött, hanem egy együttműködés részleteiről tájékoztatnak. Megerősíti ezt a feltevést, ha számbavesszük, hogy Farkas Sándor annak a Farkas Györgynek a fia volt, aki 1680-ban Léván társaival együtt jótállt Bottyánéit Csáky Pál kapitánnyal történt összeütközése ügyében, s mint lévai kapitány csatlakozott Rákóczihoz. Kajali Pál levele tehát így érthető: Bottyán nem Léván tette le a „hitet", mint Thaly vélte, hanem valószínűleg Esztergomban a „lévai kapitánynak", vagyis Farkas Sándornak.

37 S nyilván nem általános elkötelezettségéről, hiszen ez már megtörtént, inkább az adott helyzet megkívánta valamilyen részletfeladatról lehetett szó. Rákóczi és köre a fegyveres támadás kibontakozásának első hónapjaiban mindent megtett, hogy megnyerje a rác határőrszervezeteket. A fejedelmi pátensek teljes privilégiumot, társadalmi szabadságot ígértek, a pátensek nagyrészét azonban a császári őrségek elfogták és Bécsbe küldték. 1704 elején a Dunántúlon Károlyi Sándor generális egyik feladata, hogy a rácok csatlakozásának lehetőségét megteremtse. A kísérlet 1704 tavaszán tragikus félreértés következtében kudarcba fulladt, a Dunántúl felszabadításával együtt. Bottyán, alighogy befutott Rákóczi táborába s megveszi Érsekújvárt, még 1704 végén, december 15-i keltezéssel kiadott pátensében félreérthetetlenül kifejezi változatlanul a rácok megnyerése lenne az egyik legfőbb feladata: „Én Bottyán János, Méltóságos Erdélyi Fejedelem Rákóczi Ferenc Kegyelmes Urunk ő Nagysága Isten által magyar Haza mellett fegyvert fogott magyar és rácz hadainak egyik Generálissá..." Megpróbálja miként Rákóczi „a magyar haza szabadságának helyreállításának munkájával együtt az egész rác nemzet szabadságának is munkáját öszvekötni." A rác hadak számát kívánja szaporítani, rendszeres fizetést, teljes szabadságot, a rác nemzet otthon maradó tagjainak védelmet és adónemtességet helyezve kilátásban.

38 Nem rajta múlott, hogy megkésett. A másik nagy vállakózásában régi kapcsolatai sikert hoztak. 1705 őszén Bottyán átkelt a Dunán, és nyolcezer főnyi serege néhány hét alatt harmincezerre szaporodott. A régi történetírás csodáról beszélt Első munkámban én magam sem igen tudtam mással, mint Rákóczi ügyének vonzerejével magyarázni Bottyán sikerét. Ma már tudjuk, hogy a régi kapcsolatok működtek. Névszerint bizonyítható, hogy olyanok jöttek zászlói alá, akiket a végvárakból ismert, vagy