Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

r akiknek a családjával kereskedelmi összekötettetésben volt. A végvári rendszerben és a kereskedelemi vállakózásokban kialakult körök és szervezetek működtek tovább. Talán ez egyik magyarázata Károlyi többszörös dunántúli kudarcának is, nem őt, hanem Bottyánt várták. Feltételezhetőtehát, hogy Bottyán korábban döntött, már a kezdetektől részt vett a háborút előkészítő szervezkedésben. Töredékes adatok, az események logikája és Bottyán személyisége egyaránt erre utal. Bizonyossághoz azonban csak további kutatások segítségével juthatunk. Haditetteit több tanulmány rekonstruálta, Érsekújvár elfoglalását, a dunántúli harcokat és hadjáratokat, az 1705 és 1706-1709-es évek katonai eseményeit többé-kevésbbé elég jól ismerjük. Katonai sikereinek titkát - amint már korábban is hangsúlyoztam - abban látom, hogy egyesíteni tudta a végvári mentalitást, a végvári harci szellemet és a császári reguláris hadseregben elsajátított követelményeket Elfogadta Rákóczi szociális és hadseregszervezési programját, de a hadsereg felsőbb vezetésével, a francia hadmérnökökkel mindvégig súlyos konfliktusai voltak. Louis Lemaire gyűlölettel írt róla: „Bottyán, ez a hírhedten embertelen katonatiszt, aki seregével az erődöket védelmezte, az első ágyúlövésre gyáván otthagyta őket... ő, a pásztor és magyarjai akár a szétvert juhnyáj, fejvesztetten menekültek..."

39 Tudjuk, hogy éppen az ellenkezője történt. 1705 június 4-20. között Bottyán kitartóan védte a dunaföldvári erődöt Glöckelsperg császári altábornagy jólképzett haderejével, miután Eszterházy Dániel generális visszavonult, a magáramaradt Bottyán megütközött és súlyos vereséget szenvedett, maga is megsebesült Rákóczi hadseregének kiváló, ha nem a legkiválóbb generálisa volt. S ha tudjuk, hogy sikerei nagyobb figyelmet kaptak, mint az ugyancsak bőven kijutott kudarcok, annál inkább fel kell tennünk a kérdést Látványos vereségei, a földvári kudarc, a soproni osüom meghiúsulása, a nagy véráldozatok, Rákóczi haderejét csaknem megtizedelő trencséni csatavesztés nem gondolkoztatták el a szabadságharc esélyeiről? József császár és király amnesztia levelét nem fogadta el. Rákóczi mellett ő az, aki legtöbbet áldozott saját vagyonából a szabadságharcra. Ezredét a maga kasszájából fizette, fedezte az érsekújvári őrség zsoldját és súlyos kölcsönöket adott. 1709 nyarán csaknem tízezer (1996 + 1795 + 6000) forintot kölcsönzött Rákóczi államának. Hagyatéka könyvekről nem tudósít. Olvasottságáról nincsenek közvetlen bizonyítékaink. Mégis biztosan tudta mindig az országos érdek követelményeit. Elfogadta a közteherviselést, és 1708-1709 folyamán is többször javasolta: „rójjuk meg magunkat és kiki, mind szegényje gazdaga, hadi és nem hadi embere adja ki hite szerint pínzének tizedit..."

40 Sokszor és sokan idézték Rákóczi minősítését: „Szerette a népet és az is rendkívül szerette őt..."

41 Azt viszont még nem vizsgáltuk meg, hogy ez a minősítés a kor gondolatrendszerében a jó és korszerű uralkodónak is legfőbb kritériuma. Ki volt Vak Bottyán? Kevés ha annyit mondunk, hogy a változó világ követelményeit frissen megértő és tevékeny személyiség, jó ügyek szolgálója, Rákóczi legfőbb segítője. Talán majd az elmélyült tudományos kutatásra miénknél kedvezőbb korszak, a rendhagyó történelmi személyiségeket jobban méltányló kor megadja a méltó választ. 1709 szeptember végén, amikor leterítette a pestis, ráfektették törökbársony párnájára és eltemették csendesen, olyan élet zárult le, amelyet érdemes volt élni. S ha kiesik az utókor emlékezetéből, a nemzeti történelemmel együtt a térség egészének történelme csorbul.