Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

irataira hagyatkozva a kutatás megállapította.

31 Bottyán 1700 június 4-én keletkezett végrendeletét királyi megerősítés véget benyújtotta a kancelláriára, a Regius Consensust Lipót császár december 16-án már alá is írta. Ilymódon csak életbevágó elhatározás alkalmával rendelkeznek földi javaikról. Bottyán indítékait pontosan nem tudjuk. Valószínű, hogy 1701-ben Badeni Lajos hadtestének kötelékében több magyar ezreddel együtt Bottyán is kimegy a nyugati hadszíntérre. Miéit vállalja? Talán feladata van. Vagy a Rákóczi szervezkedésében gyanúsítottak sorsától hogy megmeneküljék. Ottani lefogásának okait pontosan nem ismerjük, gyors szabadulásáét sem. Bizonyos, hogy az Jmperiumban lévő magyar regimentek"-ről 1703 nyarán is biztos értesülései vannak. A nyugati hadszíntérről jött haza Bottyán regimentjének vicekolonellusa, Zsámboki Nagy István, aki Esztergomból megy majd ki Rákóczi táborába.

32 Bottyán 1703 nyarán lent járt az Alföldön, majd Bécsbe megy. Első ismert hivatalos reagálása a tiszaháti zászlóbontás hírére 1703 június 15-én Esztergomban kelt válasza Koháry István felszólítására a császári zászlók alatt kiállítandó magyar ezred ügyében. A titkára keze alól kikerült levél rendkívül figyelemreméltó. Sem Rákóczi, sem Bercsényi nevét nem említi, de kijelenti, hogy kész a „magyar nemzetségünknek rontói és országunk pusztítói" ellen hadat fogni. Hűségére hivatkozik: „bízva bízom, hogy (Isten) az én legkegyelmesebb, szentséges koronás királyomot és uramot nem adja ellenségeinek hatalma alá, úgy az haereditarium Marianum országában öszvegyűlt (injusta arma vibrantes) népek, gyűzhetetlen fegyvere által leterűltetnek; kik ellen én hívségemtűl és kötölösségemtűl viseltetvén..." Kész felállítani egy 1500 emberből álló regimentet, csak asszignációtkér a vármegyékre és „mennühamaríbb ennihány ezer foréntig való készpénzt kezeimhez küldeni méltóztassík, - mert nékem Isten úgy segéljen, hogy nincsen pénzem" - írja az, aki eddig mindig tudott másoknak is kölcsönözni. Majd következelesen követel megfelelő összegeket hadfogadásra és fegyvereket a budai és a komáromi vagy általában a magyarországi fegyverraktárból. A zólyomi kapituláció után Koháry Istvánnak címzett leveléből kiderül, hogy katonái fegyverei a várban maradtak, vagy Léván és más helyeken elvesztek, ezért küldjenek minél hamarabb fegyvereket, és pénzt.

33 Hadfogadásra Bottyán kezéhez elég sok pénz juthatott, és tisztjei nagy toborzóterületen tevékenykedhettek. Jellemző erre egy újonnan előkerült kötelezvénye is. 1703 december 30-án Pozsonyban keltezett levelében elismeri, hogy Esterházy Pál nádor a Sopron és Mosón vármegyei katonák fizetésére egy ötezer forinttól szóló kötelezvényt adott, s az összeget „Gindl győri kereskedő Urnái" kell felvennie.

34 Bottyán ezekben az izgatott hónapokban szemmel láthatóan nagy erővel gyűjti a hadakat, s igyekszik minél több pénzt és fegyvert szerezni. Ugyanakkor feletteseinek kudarcokról ír, a hadrafoghatók elszöknek, a felfogadott katonák otthagyják a szolgálatot, olyannyira, hogy a hadfogadásra kiutalt pénzt nem adja ki, hanem magánál tartja, visszatartja. Hipotézisnél mégsem lehet több, hogy Bottyán már szabadságharc kirobbanása előtt kapcsolatban állott a Rákóczi szervezkedéssel. E feltevés alapján azonban az ellentmondó adatok és a kutatók megfigyelései elég világos rendszerbe állnak össze. A szervezkedés haditerveiben több vonatkozásban kulcsember lehetett. Széleskörű ismeretséggel rendelkezik Alsómagyarországon, a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén. Kapcsolatai vannak a végvárak vitézeivel és a rácokkal. Rendelkezik az esztergomi lovassággal. A szabadságharc azonban nem az eredeti tervek szerint robban ki, az elgondolásokat az új körülményekhez kellett igazítani. Az ország nyugati részét nem sikerült egycsapásra birtokbavenni, a megígért külföldi segítség késett, a felkelők fegyvertelenek, s a rác határőrökkel sem tudtak megegyezni, Bottyánt a Dunántúl és a Duna-Tisza közén ismerték a rác telepeken , Esztergomban rác