Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén
södési szokások is. (1771 és 80 között Német-Gyulán csökkent a zsellérek száma, mivel a németeknél a törzsöröklési rendszer volt életben, Magyar-Gyulán viszont jobban differenciálódtak a telkesek és nőtt a zsellérek száma, mivel a magyaroknál a gyerekek egyenlő mértékű kielégítése volt szokásban.) Hasonló volt a helyzet a Nyugat-Dunántúlon, ahol a településszerkezet sűrű volta miatt nem volt nagy faluhatár, és már az úrbérrendezés előtt szilárd telekrendszer volt csökkent a telkes jobbágyok száma - de nem a zsellérek, hanem a töredéktelkesek száma nőtt. összegezve: a jobbágyok közül 429 ezer volt a telkes (átlag 1/2 telekkel) és 215 ezer a zsellér. (88) A jobbágyságon belül az alábbi rétegeket állapíthatjuk meg: jómódúak: 1 vagy több sessió 2 pár ökör és egyéb állat jelentős szántóföldi művelés közepes módúak: 1-1/2 sessió 1 pár ökör és egyéb állat (1 pár ló, 1-3 tehén) kisebb szántóföldi művelés erősebb lovas gazdák: ökör nincs 2-6 ló semmi szántóföldi művelés fuvarozás gyengébb lovas gazdák: 1-3 ló, 1 tehén szegények: 1-2 tehén nincs nagy állat házas zsellér hazátlan zsellér 1-4 hold, 1-2 kapás szőlő nincstelenek: dézsmajegyzékben,dicalis jegyzékben nem szereplők^ J A parasztság végletes elnyomorodása a majorság birtokosának sem volt érdeke, hiszen gazdasága adóra, robotra épült. A parasztság földesúri terheit az urbárium állapította meg, a szolgáltatás uralkodó formája a pénz és a robot volt A robot hasznosítása a geszti uradalomban a következő volt - a felsorolás biztosan általánosítható: gyalog: szőlőben, épületeknél, kapálás, gyomirtás, betakarítás, fakitermelés, magtár marhás: szállítás, szántás, termény- és szénahordás ( -) Az állami terhek legfontosabbika a megyei volt (háziadó, közmunka, fogatállítás, az országgyűlési képviselő eltartása), valamint a katonatartás. Ezen kívül a termény 1/5-e az egyházat illette. A falu társadalmi struktúráját tehát az összeírás és a gazdasági életre vonatkozó források együttes vizsgálatával lehet megállapítani - de így sem egészen pontosan, mivel az iratok elkészítésekor nem volt cél a társadalmi viszonyok tükröztetése. A vizsgálatot le kell szűkíteni a férfiakra valamint az önállóan gazdálkodó ül. szolgáltató női családfőkre. A női családnevek híján nem követhető azoknak az asszonyoknak a sorsa, akik 1785 és 1789 között elözvegyültek, illetve újra férjhez mentek, pedig a házasodási szokások azt mutatják, lehettek néhányan. Ugyanúgy nem lehet hiba nélkül megállapítani, hogy egy házban élő zsellércsaládok rokonok-e, mivel a nőági rokonság a forrásokból nem derül ki. Az is bizonytalan, hogy a külön felvett családok valóban önálló gazdasági-társadalmi egységet alkottak-e. (Az igásállatok kis száma és az adójegyzékek egymást követő sorszámai arra engednek következtetni, hogy kevesebb önálló gazdaság volt, mint ahány család.) A családtagok és idegenek teljes körű vizsgálata a sok pontatlan bejegyzés és a migráció nagy mértéke miatt meghaladja e dolgozat kereteit Nem lehet pontos képünk a - főleg szegényebb sorsú - fiatalok helyzetéről.
