Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)
E szerint az év során befolyt törlesztések lényegesen felülmúlták az ugyanezen idő alatt juttatásra fordított összegeket. Becslés szerint 1944-ben maximum 147.000 P-t fordítottak egyéni juttatásra, szemben a 605.000 P-s tervezettel. (87) 8. A juttatóttak foglalkozási megoszlása, társadalmi rétegződése (és a produktív szociálpolitika egyes elvei gyakorlati érvényesülésének döccenői) A juttatottak foglalkozási megoszlásáról és társadalmi rétegződéséről természetesen nem készültek annakidején olyan átfogó statisztikai összegezések, mint a juttatásokról, (amiből az előző részben kiindulhattunk), de két iratfajta felhasználásával elvben ez is rekonstruálható. Az egyik a korábban már említett „családgondozási törzslap", amely a családokra vonatkozó adatok igen széles skáláját tartalmazza. A családfő és a családtagok foglalkozási (és szakképzettségi) adatain túl külön foglalkozik a család vagyoni-gazdasági viszonyaival is. Egyedül a kapott juttatások adatai állapíthatók meg belőle pontatlanul, illetve nehezen. Erre viszont kiválóan alkalmasak a családok törzsszáma szerint rendezett könyvelési kartonok, melyekből többek között pontosan megállapítható, hogy egy-egy család milyen időpontokban, milyen címek alatt, milyen összegű juttatásokat kapott Az érdekes eredményekkel kecsegtető, ám meglehetősen munkaigényes teljeskörű vizsgálat helyett íme a kérdéskör egyetlen kiragadott szelete: az Esztergom városi házhoz juttatott családfők foglalkozási megoszlása. (7^z. táblázat) 7. sz. táblázat: Az Esztergom városi „házjuttatott" családfők foglalkozási megoszlása (1940-44) mezőgazdaság ipar bányászat egyéb mind összese önálló ÖSÓ ÖMZCSE önálló ^jfifr összese önálló nem önálló összese mind összese építés 2 3 5 2 12 14 3 3 22 házzal kapcs. egyéb 1 1 5 5 1 1 7 összesen 2 4 6 2 17 19 4 4 29 A mezőgazdasági foglalkozásúak ilyen alacsony részaránya meglepő, még akkor is, ha sejtjük, hogy egyrészt a községekben, másrészt az egyéb juttatási formákban nyilván sokkal kedvezőbb rájuk nézve az arány. Mégis meglepő, mert a városban sok mezőgazdasági foglalkozású család élt, (a lakosság több, mint 25 -a), a mert az ONCSA-törvény célkitűzésein túl ellentmond ez az adat a szövetkezet 1942-es üzletterv-indoklásának is, amely kifejezetten a „város mezőgazda rétegé"-vel való foglalkozást tűzi ki céljául. A mérleg nyelve még jobban a nem őstermelők javára billent volna el, ha juttatásra került volna az Esztergom-Táborban elkezdett 14 ház, mert ezek mindegyikét bányászoknak akarták juttatni. Az új házhoz jutottak közül 2 mezőgazdasági önálló kevés saját és bérelt földön gazdálkodott, s emellett (vagy ez előtt) mindketten fuvarozással foglalkoztak. A három mezőgazdasági nem önálló közül ketten városi mezőörök voltak, a harmadik magánalkalmazásban álló kocsis. A két ipari önálló közül az egyik szobafestő, a másik férfiszabó mester volt A tizenkét ipari nem önálló közül öt bányász, négy kisipari alkalmazott és napszámos, három pedig gyári munkás volt A három egyéb nem önállóként jelzett foglalkozás: nyug. kántortanító, kereskedelmi ügynök, tűzoltó.
