Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején
Ezzel egy időben rendezték be az orvosi rendelőt, valamint a 40 ágyas betegszobát, melyet a magyar szervek láttak el gyógyszerekkel. (118) Az orvosi erőfeszítéseknek és a higiéniai feltételek javulásának, nem kis részben a Vöröskereszt és az angol követség segítségének köszönhetően a tetves és rühes betegek hamar meggyógyultak. Megkezdődött a Katonai Képviselet parancsára a tüdőszűrés is, amihez a berendezést díjmentesen az esztergomi Kolos Közkórház biztosította. Utasították 1940 januárjában a magyar táborparancsnokságot, hogy országos hatáskörrel a barakkok egyikében fertőző osztályt alakítson ki lengyel katonai internáltak számára. (119-) Feltehetően ez volt a nemibeteg állomás, amit utóbb a munkászászlóaljhoz utaltak. A 100 férőhelyre átlagosan 50-60 beteg jutott. A kórház vezetője dr. Bilinski orvos őrnagy lett. A fertőző osztály 1940. augusztus 31-ig működött Esztergomtáborban, majd vezetőjével együtt áttelepült a győri kórházba. (12a) A tábor orvosa dr. Henryk Feit orvos százados volt, aki a táboron kívül munkán lévők és a tábori konyha felügyeletét is ellátta. Sőt az esztergomtábori magyar lakosok gyógyításában is részt vett. A városnál a tábor elvonulása után is maradó csoport orvosi felügyeletét a Tüdőbeteggondozó Intézetben alkalmazott dr. Miller József lengyel orvos, tartalékos karpaszományos őrmester látta el, aki sok munkájára hivatkozva 1944 tavaszán maga kérte e feladat alól a felmentését. (121) Ekkor az Esztergomban és környékén munkán lévő lengyelek egészségügyi és orvosi ellátására a pilisvörösvári táborból dr. Henryk Feit századost rendelték ki. ( 'A közeli Párkányban lengyel fogorvos működött, akihez Esztergomból is jártak lengyel betegek. A munkából való távolmaradást a város hatósági orvosának kellett igazolni. A súlyosabb eseteket be kellett jelenteni a pilisvörösvári táborparancsnokságnak, ami intézkedett az illető kórházba utalásáról. Rendszeresen ellenőrizték a lengyelek lakóhelyét higiéniai szempontból, és időről-időre kaptak védőoltásokat is. (123) Az esztergomi lengyelek sorsáról tájékoztatást nyújtó dokumentumok a nyilas hatalomátvételt követő időszakból csak elvétve fordulnak elő az iratanyagban. Azonban a város gazdasági életében játszott fontos szerepük, valamint az a tény, hogy az új polgármester kivételével a városi tisztviselők a helyükön maradtak, biztosította, hogy a lengyeleket a magyar lakosságot is sújtó atrocitásokon és megélhetési nehézségeken túl a városban megkülönböztetés nem érte. Helyzetükben tragikus változást 1944 decembere hozott. A nyilasok, mivel a lengyel kérdést egyszerűen német belügynek tekintették, egyetértettek azzal az elgondolással, hogy a lengyel menekülteket Németországba szállítsák. Ezért a munkára kiadott internáltakat visszavonták a táborokba. Pilisvörösvárról 1944. december 2-án kelt parancs rendelte el az Esztergomban dolgozó katonák bevonultatását. ^ 124 Az irányításukat a város részéről ellátó Homor Kálmán városi főmérnök, de a munkaadók közül is néhányan beadvánnyal fordultak érdekükben a táborparancsnoksághoz, érvelve munkájuk nélkülözhetetlenségével; a parancsnokság azonban nem engedett. A lengyelek 1944. december első hetében távoztak a,városból. Még decemberben elindították őket nyugat felé a különböző koncentrációs táborokba. Csak kevesen tértek vissza közülük Lengyelországba. Sokan azonban nem vonultak be a táborba. Őket magyar barátaik, illetve az ide nősültek családtagjai bújtatták. Magyar földön érték meg a háború végét, és számosan itt telepedtek le Esztergomban vagy a környékén.
