Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején
meg volt elégedve Nikolai Chomond nevű lengyel munkásával, akit név szerint kéretett ki az esztergomtábori táborból. (76-) A bevonulások miatt 1941 őszére a Mérnöki Hivatalban is jelenkezett a munkaerőhiány. Homor Kálmán városi főmérnök 1941. XI. 3-i jelentésében beszámolt arról, hogy a hivatalban sokasodik a feladat. E miatt kisegítő munkaerő nélkül a munkákat, a sürgősségnek megfelelően, ketten Cséfán Béla műszaki tiszttel elvégezni nem tudják, ezért kérte, hogy a lengyel munkások között lévő rajzolót a polgármester kérje ki a tábortól. (77) Ennek megfelelően Etter polgármester 1941. november 10-én kelt levelében kérte a Belügyminisztérium IX. osztályát, hogy az ebedi polgári menekülttáborból Waclaw Pilewski menekültet, aki a lengyel térképészeti intézet volt alkalmazottja, a mérnöki hivatalba másolóként való kipróbálására adja ki. (78 ' ) Az engedélyt megkapta, és Waclaw Pilewski 1941. december l-jétől elfoglalta állását. Az esztergomtábori tábort 1942 tavaszán, a táborok újabb összevonása kapcsán, áthelyezték Pilisvörösvárra. Azonban Esztergomban és környékén meghagyták a munkaadóknál foglalkoztatott lengyeleket, a város pedig 50 fős munkáscsoportot kapott közmunkák végzésére, akiket elsősorban a Mérnöki Hivatal és a Városi Kertészet alkalmazott, de dolgozott 11 fő a város gazdaságában is mezőgazdasági munkán. (79) A városban dolgozó lengyelek feletti kiadás és rendelkezés joga a polgármestert illette, aki ezt 1943 januárjában megosztotta Homor Kálmán városi főmérnökkel. 80-) A különböző munkaterületekre vezényelt lengyel munkáscsoportok élére, csakúgy mint a táborban, lengyel törzsőrmestereket osztottak be. Esztergomban, a városnál közmunkára kiadott lengyel munkáscsoportot egészen visszavonásukig (1944. dec. 4.), egy magyar tartalékos őrmester felügyelte. Ezen a poszton öten váltották egymást 1944 decemberéig. (8L) Ez azt bizonyítja, hogy a városnál dolgozó internáltak csak jelképes őrizet alatt voltak. A polgármester 1942. december 23-án kelt levelében azzal a javaslattal élt a Honvédelmi Minisztérium felé, hogy az itt dolgozó közel 150 fős lengyel csoportot a pilisvörösvári táboron belül alakítsák külön századdá, és élükre egy lengyel rangidős tisztet állítsanak a városnál rajzolóként alkalmazott Morvay Kázmér lengyel főhadnagy személyében. (82-) Javaslatát azzal indokolta, hogy a saját nemzetbéli tiszt felügyelete javítaná fegyelmüket, ami a kiadás folytán lazult. Morvayt pedig azért ajánlotta, mert jól beszélt magyarul, így a magánmunkaadóknál is ellenőrizhette, hogy nevezettek betartják-e a kiadás feltételeit. A HM. elfogadta Etter polgármester javaslatát, és 1943. február 15-én kelt rendeletével Esztergom városnál történt alkalmazásának meghagyásával az Esztergom és környékén munkára kihelyezett lengyel internáltak rangidős lengyel tiszü teendőinek ellátásával bízta meg a főhadnagyot. (83-) A lengyel rangidős tiszt feladata volt a lengyel munkások felügyelete mellett ellátásuk, kéréseik intézése, továbbítása, a polgármester és a HM. 21. osztály, valamint a pilisvörösvári tábor utasításainak közvetítése a lengyel munkások felé. A menekültek munkaereje iránt 1942-től tovább nőtt a kereslet. A tábor elvonulása után elsősorban a városi munkáscsapatból lehetett munkást igényelni. Közvetlenül a Polgármesteri Hivatalhoz kellett kérelmet benyújtani, majd azok jogosságának igazolásával továbbították őket a pilisvörösvári táborparancsnokság felé, mivel az engedély megadása a táborparancsnokság hatáskörébe tartozott. A város kisiparosainak egyre súlyosabbá váló helyzetére mutatnak rá ezek a levelek. A városi főjegyzői hivatalban készült 1942. VIII. 28-án az a jegyzőkönyv, melyben Tomanek Istvánné kérte, hogy a férje hadbavonulása után hozzá, „kirendelt" Jananok János asztalost ne vigyék el tőle, vagy adjanak helyette mást, „mivel a felvállalt munkák elvégezetlenek maradnának, és családja nélkülözésnek lenne kitéve." (84-) Cseh Sándor kocsigyártó Pilawski István kiadását kérte, aki a városi csoportnál dolgozott, és tanult bognár volt. Kérését azzal indokolta, hogy a városnak is dolgozó üzemében egyedül nem győzi a munkát, és nem kap más munkást. (85-) Nem volt jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. A polgármester 1943 tavaszán kérte a városi munkáscsoport kiegészítését 8-10 fővel, mert a közelgő tavaszi munkák miatt egyre több kérelem érkezett a
