Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején
szerint 12 esztergomi gazda vett igénybe lengyeleket az aratásnál. (54-) A táborparancsnoksággal kötött aratási munkaszerződés alapján az igénylők 1 pengő 50 fülért fizettek naponta egy lengyel munkásnak. (55) A székesfehérvári II. hadtestparancsnokság jelentéséből tudjuk, hogy 1940. július 12-től háromheti időtartamra aratószakaszokat a következő helyekre is kiadtak a munkászászlóaljtól: három szakaszt az esztergomi járási főszolgabírónak, egy szakaszt pedig a párkányi járás főszolgabírójának. (56,) A környékbeli gazdák és nagybirtokosok szintén igényeltek lengyel munkásokat Szálai Dezső nagyigmándi földbirtokos 1940. június 21. és július 18. között alkalmazott egy arató szakaszt, Taton két gazda vett igénybe összesen 6 főt, az érsekkétyi gazdák szintén 6 főt Metternich herceg erdőgazdasága Bajnán 21 főt kért és kapott ez esetben fakitermelésre. (5 } A lengyel munkásokkal mindenhol meg voltak elégedve és kérték helyben hagyásukat. 1941 tele után a garázsépítési munkák újraindultak, de mivel csak a csatomázás, kerítésépítés volt hátra, jelentős számú katonát más munkalehetőséghez kellett juttatni. Egy részüket a táboron belül, az 1941 tavaszán elinduló selyemhernyótenyésztésben foglalkoztatták. Az Esztergom és Vidéke adott hírt arról 1941. március 5-i számában, hogy a város polgármestere rendelkezést adott ki a selyemhernyó tenyésztése tárgyában. (58 ' A tenyésztést több okból előnyösnek tartották: egyrészt fontos honvédelmi érdeket szolgálhatott, másrészt lehetőséget biztosított a ruhaanyag belső előállításához, de nem utolsó sorban azt vették figyelembe, hogy szélesebb néprétegek számára jelenthetett munkalehetőséget. A tenyésztők a petéket ingyen kapták. Az eperfalombot minden korlátozás nélkül szedhették a körutakon, tereken és utcákon álló eperfákról. Az első osztályú selyemgubókért 2.50 pengőt, a másodosztályúért 1 pengőt, a harmadosztályúért 10 fillért fizettek kilogramonként ( ] A tábor 250 ezer „tojást" kapott. (60) Mivel a táboron belül nem volt megfelelő hely, Kenyérmező-majorban egy tehénistállót tisztítottak ki e célra. Kályhát állítottak be a megfelelő hőmérséklet biztosítására és polcokat készítettek a keltetéshez. A szakértelem megszerzése érdekében szakkönyveket hozattak. A termés jó volt - 361 kg, ebből 310 kg első osztályú, annak ellenére, hogy az eperfalevelek gyűjtése komoly gondot okozott, mert kevés volt az eperfa, és sokan foglalkoztak tenyésztéssel. ( } Ugyanakkor 1941-től egyre több lengyel katonát alkalmaztak a táboron kívül. Egyrészt maguk az internáltak is szívesebben dolgoztak külső munkahelyeken, ahol a fizetés magasabb volt, amire ruházkodásukhoz egyre nagyobb szükségük volt, másrészt megszabadultak a tábori, internált helyzetükre utaló környezettől. Magyarország 1941. április 11-én bekapcsolódott a Jugoszlávia elleni német támadásba. A behívások miatt komoly munkaerőgondok keletkeztek a gazdasági életben. Ezért magyar részről fokozotabb igény jelentkezett a lengyel menekültek alkalmazása iránt A munkára kiadott lengyel internált katonák illetményeit újból szabályozta az 1941. március 24-én kelt HM. rendelet (61) E szerint a mezőgazdasági és más munkára magánosokhoz kiadott lengyel internált katonáknak annyi napszámbért kötelesek fizetni, amennyi a helyi szokásos napszámbér. Azokban az esetekben, amikor a magyar munkást betegség és baleset ellen biztosítani kell, meg kell ezt tenni a lengyel munkás esetében is. A munkaadó a napszámbérből a munkás élelmezési költségeit levonhatja, de ennek nagyságát előre köteles közölni. A honvéd kísérő személyzet összköltsége a kincstárat terheli, illetve a munkások esetleges megbetegedése esetén a gyógykezelés költségei is. „A munkára kiadott lengyel internáltnak a honvéd kincstárból élvezett minden néven nevezendő illetménye (tehát zsold, élelmezés stb.) a munkába kiadást követő napon beszüntetendő és csak nyilvántartás, illetve ellenőrzés tekintetében marad a gyűjtőtábor állományában." (63) „A közületeknek munkára kiadott illetve a táborokból oda munkába járó lengyel internált katonáknak a zsoldjuk és élelmezésük továbbra is a honvéd kincstárt terheli... az ily személyek részére a honvéd kincstár által eddig kifizetett munkapótdíj április 1-vel beszüntetendő és az illető közület által fizetendő." (64)
