Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... tok a csaknem az egész Tiszántúlt védelmező Gyula és a Dél-Dunántúlt fedező Szigetvár (valamint Babócsa) várain is, egészen elvesztésükig, 1566-ig. Az 1550-es évek közepétől a Bécs előterét és az alsó-magyarországi területeket is védelmező Győrt, az 1570-es évektől pedig elővárait: Palotát, Pápát, Tatát, Veszprémet erődítették meg. Szatmár várát nem annyira a török, mint inkább az Erdély felől várható támadások miatt kellett 1569-től kiépíteni. Szigetvár elestével (1566) előtérbe került Kanizsa vára, amelyet az uralkodó 1568-ban vett át Nádasdi Tamás özvegyétől, Kanizsai Orsolyától. Itt az építkezés 1570-ben kezdődött. A munkálatok a Fel- ső-Magyarország kapujának számító Eger várán 1572 körül indultak meg, amit részben Gyula 1566. évi elvesztése tett indokolttá, illetve az Erdéllyel 1571 után normalizálódott viszony tett lehetővé. Végül az 1580-as évek elején fogtak hozzá Érsekújvár kiépítéséhez. Az építkezések döntő többségükben szakképzett mesterek, nagyrészt olasz származásúak vezetésével folytak. Komárom és Győr esetében bizonytalan a tervező személye; minden valószínűség szerint a két vár első építőmestere Francesco Benigno, nem pedig az eddig annak tartott Pietro Feraboscho volt. Szigetvárat az 1556. évi sikertelen török ostrom után Paolo Mirandola terve és részben vezetése alatt építették újjá 1558-tól. Mirandola Gyula várának korszerűsítésében is részt vett. Az általa 1562-ben felvett alaprajzon látható védmüvek 1552-től készültek. Szatmár szabályos ötszögű, fiilesbástyás palánkvárát Cesaro Baldigara tervei szerint 1569-1573 között emelték. Kanizsa ugyancsak szabályos ötszögű várának tervei viszont valóban Pietro Feraboscho nevéhez fűződnek. A hazai viszonylatban legkorszerűbbnek tekinthető egri és érsekújvári erődítményeket Ottavio Baldigara tervezte, és nagyrészt a munkálatokat is ő vezette. Az említettek mellett száznál is több olasz származású hadmérnökről, építő- és kőfaragó mesterről szólnak a források. Ahol nem tudtak olasz mestert alkalmazni, ott a helyi katonai vezetők vették át az irányítást. Ennek klasszikus példája Martonfalvay Imre, Török Bálint íródeákja, aki Palota várának megerődítését vezette. De megemlíthetem Mágócsy Gáspárt és Kerecsényi Lászlót, Varkoch Tamást és Dobó Istvánt, Horvát Márkot és Zrínyi Miklóst, akik Gyulán, Egerben és Szigetváron hasonlóképp tevékenykedtek. A várépítő mesterek mellett az adminisztratív ügyeket az építési írnok és a fizetőmester intézte. Az építkezéseken sok szakma mesterei dolgoztak: kőfaragók, ácsok, kovácsok, mészégetők, téglavetők, valamint természetesen a kézi és fuvaros robottal tartozó jobbágyok. Az építőanyagot a szállítás problémái miatt igyekeztek az építkezés helyszínéhez közel megszerezni. Minthogy az olasz rendszerű erődök főként kőből készültek, építésük hosszadalmas és költséges volt. Már a kőfalak alapozása is súlyos gondokat okozott. Komáromban, amely a Vág és a Duna összefolyásánál áll, a laza talajba facölöpöket, kőoszlopokat kellett leásni, ha bármit építeni akartak. Hogy 89
