Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Babi Zoltán: Császári-királyi hadi-berendezkedési terv 1595-ből
BAGI ZOLTÁN őket megostromolni és megszállni, ha az előbb említett három várat (Szolnok, Buda, Esztergom) a császári-királyi sereg visszafoglalta a töröktől. Gablmann azonban nem állt meg Belgrad elfoglalásánál, hiszen szerinte ezt követően a császári-királyi csapatoknak Konstantinápoly alá kellene vonulniuk, mert az Oszmán Birodalom székvárosának bevétele nélkül nincs teljes győzelem. A sikeres ostrommal pedig nem csupán egész Európát (az Oszmán Birodalom által megszállt Balkán-félszigetet), hanem Ázsia jórészét is megszerezhetné az uralkodó. Ennek indoklásául Gablmann Karthágó és Róma példáját hozta fel. Az emlékirat javaslatot tett a nemrég szövetségessé lett erdélyi fejedelemnek és vazallusainak (Havasalföld és Moldva) török elleni harcára is, akiknek Bulgáriára és a szomszédos tartományokra kell támadniuk, azért, hogy a török zsarnokságát gyengítsék, saját hatalmukat pedig megszilárdítsák. Más keresztény országokkal való szövetségkötést egy megnyert ütközet vagy az első jelentősebb sikerek után tartott lehetségesnek, hangsúlyozva, hogy kétségtelenül így valamennyi keresztény uralkodó szívesen a császár segítségére lesz. A meghódított tartományoknak, váraknak és behódolt lakosoknak legkevesebb tíz évig a császár birtokában kell maradniuk, s ezt egy országgyűlésnek kell elfogadnia. Egyébként, mutatott rá az irat készítője, a jog szerint igazságtalan, hogy aki a költségeket állta, attól a hasznot elvegyék, ahogyan az előző évben Fülek és egyéb várak esetében történt, amelyek alattvalói azokból elvonultak, és csak a puszta kőhalmok maradtak Ocsászári felségének. A meghódított területekre német és magyar lovasokat kellene letelepíteni, akiknek feladata a tartomány védelme lenne. így a császár őket a teljes zsold kifizetése nélkül tudná hadakozásba küldeni, és a lovasok közül mindenki jó zsákmányhoz juthatna. A horvát és a vend hadműveleteket illetően, Gablmann a Dráva és a Száva fontosságát emelte ki. A magyar városok és erődök behódoltatása szintén szerepel javaslatként az iratban. Eszerint ezzel mindenképpen magyarokat kell megbízni, mivel ők a lakosság körében sokkal népszerűbbek, mint bármelyik más nemzet tagjai. Példaként említette Wilhelm von Roggendorf 1541. évi budai fiaskóját, amikor a császárikirályi hadvezér nem a megbeszélt módon magyarokat, hanem landsknecht]QÍt küldte be a vár egyik megnyitott kapuján. A német gyalogosokat csakhamar felismerték beszédükről, és a kialakult összecsapásban legyilkolták őket.12 Az udvari történetíró hangsúlyozta, hogy lehetőség szerint a háborút mélyen az ellenség területére kell vinni, azért hogy ocsászári felsége tartományai és királyságai a töröktől megszabaduljanak, s szolgáltatásaikkal és a háborúhoz szükséges adójukkal eltartsák a sereget. 12 Magyarország hadtörténete 1985. 172.0. 56
