Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
nemzetőrök felügyeletével lett megbízva, felettese azonban Felczán lett. Zséger a vezetőknek csak javaslatot tehetett, utasítást nem adhatott. A nemzetőrök a város területén nemzetiszínű karszalaggal járőrszolgálatot végeztek, valamint különböző szállítmányok fegyveres kíséretét, középületek, intézmények, üzletek őrzését látták el. A nemzetőrség megszervezését a vidéki falvakra is kiterjesztették. Ezután megalakultak az üzemőrségek is, melyeket szintén a hadosztály látott el fegyverrel. A fegyverek beszolgáltatása ugyancsak elkezdődött. Utasították a nemzetőröket, hogy a volt AVH-soktól vegyék el a fegyvert, és csukják őket a Vak Bottyán laktanyába. Ez az intézkedés nemcsak azt szolgálta, hogy a bűnösöket bíróság elé állítsák, hanem a népítéletet is megakadályozta. Amint az a forradalom leverése utáni perben szerepel: Zséger László a nemzetőrség parancsnokaként felmentette a szolgálattól Kovács főhadnagyot, valamint őrizetbe vette Ruisz Sándort, a hadosztály elhárító osztályvezetőjét. Őket az esztergomi Vak Bottyán laktanyában lévő fogdába csukta. Ezenkívül november 3-án délután Erősi Béla Nemzeti Tanácstaggal többen megjelentek a Nemzeti Tanácsnál és követelték két rendőr nyomozónak, Varga Istvánnak és Rohács Bertalannak az őrizetbe vételét azzal az indoklással, hogy „ezek is ávósok és őket spicli szolgálatra akarták beszervezni. Bády István, akinek ezt előadták, felém fordult és azt mondta, hogy íme itt van intézkedj.” - emlékezett vissza későbbi bírósági tárgyalásán Zséger.229 Ami az események hátterében húzódó okokat illati, a nyomozókat két pék jelentette föl, ezért került sor a letartóztatásukra. Miután azonban kiderült, hogy csak személyes bosszúról van szó, november 4-én szabadlábra helyezték őket. November első napjaiban megszilárdult a forradalom helyzete. A munkástanácsok támogatásukról biztosították Nagy Imre kormányát. November 2-án a Dunántúli Nemzeti Tanács a munka felvétele mellett foglalt állást, és támogatásáról biztosította Nagy Imrét. Az ország egész területén megkezdték a november 5-i munkafelvétel előkészületeit, illetve egyes helyeken már november 3-án részlegesen fel is vették a munkát. Tatabányán már november 2-án megkezdődött a termelés. Esztergomban a gyárakban - mint az ország nagy részén - november 4-ig csak karbantartási munkák folytak, a munkástanácsok pedig fegyveres üzemőrségeket szerveztek, akiknek az volt a feladatuk, hogy felügyeljék, hogy a sztrájk ideje alatt senki sem menjen be a gyárba. Ezzel kapcsolatban említ Horváth Csaba egy történetet: „Török László - egy öreg kommunista -, aki a Horthy-rendszerben többször is ült börtönben, megjelent a gyárkapu előtt, és azt mondta, hogy márpedig ő dolgozni akar. Ez annyira imponált mindenkinek, hogy beengedték. Bár dolgozni nem 229 Uo. 91. 82
