Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
tudott, mert nem volt áram az üzemben, de rendbe rakta a szerszámait, és csinálta, amit jónak látott.”230 1956. november 2-án, pénteken a Nemzeti Tanács általános határozatot hozott arról, hogy hétfőn, azaz november 5-én a munka és a tanítás megindul az egész város területén. Mivel a Nemzeti Tanács tagjai az üzemek és intézmények küldöttei voltak, így a Nemzeti Tanács határozatairól közvetlenül is értesíthették a dolgozókat. A munkafelvétel elrendelését még aznap röpiratban közölték a lakossággal. Történt ez olyan körülmények között, amikor már riasztó jelek érkeztek a szovjet csapatok bevonulásáról. A Nemzeti Tanács ugyanezen ülésén Felczán alezredes tájékoztatta a tagokat a szovjet csapatok magyarországi helyzetéről és feltehető szándékaikról. O ugyanis úgy vélte, hogy a „szovjet csapatok elgondolása az, hogy egy esetleges háború esetén kedvező terepen vegyék fel a harcot.”231 Ezután Felczán a város katonai helyzetéről beszélt, és megerősítette, hogy Esztergom geográfiai helyzete lehetővé teszi, hogy az utak lezárásával megakadályozzák a szovjet csapatok bevonulását. Emlékezzünk csak vissza Mecséri november 1-jén milyen utasítást kapott Maiéter Páltól! Azt, hogy emeljen torlaszokat Budapest határában. Mivel Szabó Pál őrnagy éppen az új feladat miatt tért vissza Esztergomba, bizonyosan tájékoztatta Felczán Andort a Budapestre vezényelt alakulat jövőbeli intézkedéseiről. Gráber ezredes, a 6. lövész hadtest tanácsának tagja pedig ugyanezen a napon arra utasította a 34. tüzérezredet, hogy szervezze meg a légvédelmi és páncélelhárítást. Ezt az utasítást Felczán Andor is megerősítette, miszerint 2 üteggel készüljenek fel, és szemrevételezzék Dorog két kijáratát páncélelhárítás céljából. A Nemzeti Tanács ülésén Felczán valószínűleg ezért ecsetelte oly hosszan a lehetőségeket, mert egy hasonló megoldást képzelt volna el november 2-án. Kérte, hogy egy repülőgép állandóan álljon készenlétben. November elején ismét fegyveres akciók kezdődtek a városban. Varga Dejcző István a következő történetet mesélte: „November elején egy honvéd százados felkeltett éjjel, hogy menjek vele, mert lövik civil személyek a hadosztály épületét... A beszélgetés során elmondották, hogy céljuk a laktanya elfoglalása. Én azt magyaráztam nekik, hogy a laktanyában magyar honvédek vannak. Erre elvonultak a hegyek (Vaskapu) felé.”232 Ez azonban nem volt szervezett fegyveres akció, Varga Dejcző is csupán 4-5 főt említett meg a tárgyaláson. Ahogy terjedtek a hírek az oroszok beözönléséről, a lakosság egy része ismét a fegyverek kiosztását követelte, ahogy Kosik Kornél mondja: „Több esetben köve230 Horváth Csaba: i. m. 332. 231 Fakász Tibor: i. m. 104-105. 232 KEMÖL, EMB. B 686/57. 256-257. (Varga D. István kihallgatási jegyzőkönyve.) 83
