Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerödböl 1944 őszén

A nyomtatvány német alapossággal készült. Az aljára nyomtatták, hogy a „fogvatartás előreláthatólag a háború végéig" tart. Mindehhez az „indítóállomás" helyének, a kitöltés idejének pontos feltüntetése, hitelesítésül a német Biztonsági Rendőrség és a Biztonsági Szolgálat parancsnokának, egyben a 6. bevetési osztag főnökének (Der Befehlshaber der Sicherheitspolizei u.d. SD in Ungarn und Chef der Einsatzgruppe 6) pecsétje tartozott. A fogollyá lett egyháziak között volt Benkő István lelkész, Budapest, (a Gestapo fogta el), Bilkei Ferenc plébános, Székesfehérvár-felsőváros (Gestapo), Camplin Iván káplán, Bánokszentgyörgy, Eglis István lelkész, Budapest, (Gestapo) Gojnik Imre plébános, Szigetvár, Király József esperes plébános, országgyűlési képviselő Csicsó (Gestapo), Laposa Iván evangélikus lelkész, Tótkeresztúr, Lestár István apátplébános (Komárom), Málék Bálint plébános, Kisszabadka, Neményi Lajos prépost, az Új Fehérvár c. egyházmegyei lap szerkesztője (Gestapo), Pór (Bauer) József apátplébános, Bonyhád (Gestapo), dr. Proity Márton lelkész, püspöki tanácsos, Székesfehérvár-Maroshegy (Gestapo), Pungucz Antal örmény szertartású rk. lelkész, Budapest, dr. Somogyi Antal plébános, Kisbér, Szivák Emil református lelkész, Jolsva, Tárnok Gyula református lelkész, Marcalkeszi. A várfogság körülményei A Csillagerődben a fogva tartás embertelen körülmények között, földalatti kazamatákban történt. Ezek többségében nyílászárók nem voltak, ahogy ülőalkalmatosságok, fekhelyek és illemhelyek sem. A vizet kutakból húzták fel, mosdók vagy zuhanyozók nem léteztek. Kezdetleges latrinákat helyenként ástak, ezek bűze mindent átjárt. Latrina hiányában több helyütt a kazamata egyik sarkában gyűlt az ürülék tengere. Vass Henriknét Sátoraljaújhelyről szállították a Csillagerődbe. „Óriási nagy földalatti helyiségekbe helyeztek el bennünket, ahol egybe függő emeletes priccsek voltak, de volt olyan helyiség is, ahol a földön csak szalma volt leterítve. Rengeteg egér fogadott bennünket, ami nem tette napjainkat kellemessé."^ Ligeti László gyalogmenetben, Budapestről érkezett. A komor valóságot így idézte fel: „Egy föld alatti helyiségbe vittek bennünket, amelyben néhány perccel azelőtt még vándorcigányokat tartottak fogva. Egy öreg cigányasszony holtteste még akkor is ott hevert a földön. A helyiségben hatalmas emberi ürülékdomb halmozódott fel. Talán hihetetlen, de igaz, hogy ezt ottlétünk alatt nem is távolították el." A később Dachauban meghalt Tóth Ferenc hozzátartozói a komáromi rabság következményeit döbbenten tapasztalták meg. ,Amíg az erődben őrizték, egy alkalommal ötperces látogatási engedélyt kaptunk. Egykor délceg, erős apánk helyett Börtönfelkelés. i. m. 219. Ligeti László: Múltakra emlékezve. Kossuth Könyvkiadó, 1975. 141.