Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerödböl 1944 őszén
már csak egy halottsápadt, megnyomorított öregemberrel találkozhattunk. Ekkor láttuk utoljára." 19 Az erődbe hurcolt cigányoknak - sokan családostól voltak - a napi nyomorúságos ételt tányér és evőeszköz nélkül, a kondérból konzervdobozzal, kanállal meregetve kellett elfogyasztani. Már akinek sikerült a közelébe jutnia. Ha a tolongásban a kondér felborult, a sárból kaparták össze mindazt, ami ehetőnek látszott. Az összezártság, az éhség és a mosdatlanság miatt hamar megjelentek a fertőző betegségek. A tetvesedés terjedt, még a rühesség is előfordult. A halottakat a zsidó foglyok gyűjtötték össze és szállították a temetéshez. 19 Raffael Ilona deportált cigánylány úgy emlékezett, hogy „nem volt ott egy orvos se. Meghaltak ott öt-tíz-tizenkét évesek az éhségbe. Volt ott egy bunker, oda bevágták a halottakat. Hogy mikor lettek elszállítva, azt nem tudom, mert nem láttam. De azt tudom, hogy a halott kisgyermekek sokáig ott voltak. Három-négy napig is, és nem mehettek oda a szülők. Utöttek-vertek minket, ha nem álltunk úgy be a sorba. Egyszer engem is, mert elbújtam az anyám mellé a gyerekekhez. Nagyon megvertek. Sorba kellett állni. Akinek volt hat gyermeke, kitettek egy liter vizet - mert nem lehetett rá azt mondani, hogy étel - és hogyha a nő azt mondta, ez kevés, mert sokan vagyunk, akkor a korbáccsal még rájuk is húztak a katonák. Az anyámnak így vágták be a fejit. Egy-más fél hét után ránk került a sor, hogy vagonokba tegyenek. A mi családunkból csak édesapámat és engem vittek tovább, mert a többi gyerekek mind fiatalabbak voltak. Azokat elengedték. Adtak egy kiló kenyeret, meg nagyon sós lecsókolbászt. De vizet nem adtak. Úgy mehettünk fel a vagonba, hogy csak cipő volt a lábunkon, egy szoknya rajtunk, meg a kabát." 20 Szökések A komáromi rendőrkapitány november 14-én a rendőrség székesfehérvári szemlélőjének jelentette, hogy „a komáromi börtönből szervezett kommunista- és partizánszöktetés folyik". Az egykorú szóhasználatú helyzetkép a túlzásoktól sem mentes, mégis érdemes áttekintenünk. A rendőrhatóságnak elsősorban a szökések okoztak gondot, a szököttek száma az évben már elérte az 55-öt. (A Monostori erődből pl. november 10-én összesen tizenkét katonai internált, köztük több szovjet és román tiszt megszökött. Előtte, október 24-én „a legveszedelmesebb személyiség, Patkó Béla kommunista szervező titkár" is.) A Csillagerődből, melyet a rendHajdu György gépészmérnök emlékezése. 168 Óra, 2001. április 5. 49. Cigány foglyok visszaemlékezései: Tények, adatok a cigányok háborús üldöztetésének (1939-1945) tanintézeti feldolgozásához. Szerk. Szita Szabolcs. Budapest, 2001. 80-97. Porrajmos. Budapest, 2000. 58. (Roma Sajtóközpont könyvek, 2.)
