Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben
Az alispáni utasítás alapján megtörtént az összeköltöztetés. 398 esztergomi lakos mellé a járás területéről 138 zsidót telepítettek be szekereken csendőrkísérettel, Esztergomban a rendőrség felügyelt a költözködésre. Megtörténtek Esztergomban az első öngyilkosságok, két család nem hagyta el házát, ahol évtizedek óta éltek. A gazdátlanná vált javakat a pénzügyigazgatóság lefoglalta le. Az összehordott értékek jó része a leltározás során eltűnt. Volt olyan leltározó nő, aki a visszaemlékezések szerint minden nap bundában, vagy értékes kabátban távozott, de voltak a kifosztásnak más módszerei is. Féja Géza így írt Schrank Ödön, a híres „meggylelke" gyártulajdonosáról: „Mikor Németország felől áradni kezdett a fertőző vész, Ödön bácsi a bölcs nyugalmával fogadta, lassan készülődött a halálra. A maga sorsával eleve leszámolt, egyetlen gondja Margit maradt, a házvezetőnője, akivel élettársi viszonyban élt. Bántani kezdte, hogy nem vette feleségül. Feltűnést kerülő, szemérmes alkata volt az oka ennek, de természetesen az úri-papi város álszent légköre ugyancsak hatott reá. Barátjaihoz vitte javait megőrzésre: - Ha jobb idők jönnek, adjátok át Margitnak - kérlelte őket. Margit volt immár az egyetlen gondja. A csendőralezredeshez nem kellett elmennie, jelentkezett az magától: - Nálam rejtsd el az értékeidet Döncikém, így biztosan megmaradnak. Ha azután megúszod a dolgot, tíz százalék fejében visszaadom. Olyan ember tette ezt a gyalázatos ajánlatot, aki dúlásig evett-ivott asztalánál. Dönci bácsi nem élte át a borzalmak korát. Előbb Párkányba hurcolták, értékei felől vallatták, irgalmatlanul meg is kínozták, de néhány nap multán hazaengedték. Schrank Ödön tudta, hogy a kálváriának még csak az első stációját járta meg, ezért fölvágta az ereit. Észrevették, és megmentették életét a borzalmasabb halálnak. Rövidesen vonatba dobták, és gázkamrába szállítottak." A sort lehetne folytatni, egy mogyorósbányai példa: a 17 szobás kastélyt a jegyző 1000 pengőért vette meg zsidó tulajdonosától. A másik megoldásra is vannak esztergomi példáink. Dr. Bády István városi tanácsnok öreg korában idézte fel élete fontosabb eseményeit. Mint esküt tett tisztviselő, nem tehette meg, hogy ne hajtsa végre a kormány utasításait - nagyon sok köztisztviselő érzett így - de a magántulajdon védelmében átlépte a szabályokat. A Kerektónál volt villája Kertész Nándornak, a győri gyárosnak, akinek anyja a svájci konzul felesége volt. A bútorokat a lepecsételt villában hagyták, de egy mázsányi értékes ezüstholmit elrejtett házánál, s 1945 nyarán visszakerült tulajdonosához. Schalkáz Ferenc Stern Jenőnek, az Esztergomi Borászati Egylet korábbi elnökének (a zsidótörvények miatt kellett lemondania) vagyonát rejtette el, 1945 áprilisában mint megbízott polgármestert tartóztatta le a demokratikus rendőrség, mint zsidó vagyon eltulajdonítóját. De Stern Jenő hazatért Auschwitzból így Schalkáznak csak a polgármestersége ment rá az ügyre, ahogy később egy angol pilóta elrejtését bűnhődte meg. Végül 69 lakásban 536 főt helyeztek el, de kerültek esztergomiak a párkányi gettóba is, amit a párkányi és párkányi járási zsidóknak a korábbi lengyel internáló
