Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben
ORTUTAY ANDRÁS Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben 1944. június 5-én történt meg az esztergomi vasútállomásról az esztergomi és az előző hónapban az esztergomi járásból az esztergomi gettóba beszállított zsidók elszállítása Komáromon, Érsekújváron át Auschwitzba. A vasúti vagonokba az esztergomi csendőr szárnyparancsnokság irányítása alatt a városi rendőrség hajtotta be a több mint ötszáz embert, többségében asszonyokat, gyerekeket, idős férfiakat. A zsidótörvények, az ország 1944. március 19-e utáni német megszállása vezetett a magyar zsidóság tragédiájához, több mint négyszáz esztergomi és Esztergom környéki zsidó elpusztításához. Az emlékezésen túl feladatunk az esztergomi zsidóság történetének rövid bemutatása, Esztergomban játszott szerepük felvillantása és az, hogy Esztergom város, vezetői és polgársága miként élte meg a tragikus 1944-es évet, amely Esztergomban 1945. március 21-én ért véget. Az Árpád-házi királyok székvárosa idegen iparosokat és kereskedőket vonzott, a nagyszámú zsidó kereskedőnek már 1050 körül volt imaháza, rituális fürdője, önálló vezetősége, pénztára a szegények és betegek támogatására. A zsidó utca a városkonglomerátum déli részén feküdt, I. Károly 1326-os határjáró oklevele a zsidó temetőt, mint határpontot jelölte. Az ország egyik legnagyobb zsidó közössége 1526-ig fennmaradt, s nincsenek okleveles adataink arról, hogy a prímással, a káptalannal, vagy a városi polgársággal konfliktusaik lettek volna. A hagyomány szerint a törökök 1526 után a budai zsidókkal együtt Törökországba hurcolták őket Esztergom 1683-as visszafoglalása után két évtizeddel már hitközségük működött Erseki-Vizivárosban, ahonnan 1711-ben a prímácia kiűzte őket, s három évre a szabad királyi város fogadta be őket, annak ellenére, hogy 1708-as kiváltságlevele tiltotta a római katolikusokon kívül más vallásúak befogadását, megtűrését. 1714től kezdve Esztergom-Szenttamáson és más káptalani birtokokon éltek. A 18. század végén lélekszámuk 200-300 fő között mozgott, a II. József-féle népszámlálás adatai szerint Esztergom vármegye lakosságának 0,8 százalékát tették ki. A reformkorban 1832-ben esztergomi polgárok sikertelenül kísérelték meg elérni a szabad királyi város tanácsánál a zsidók betelepedésének engedélyezését, négy évvel később öt módos zsidó kereskedő ismételte meg a kérést a fejlődés „pallérozottabb elveire" hivatkozva. 1837-ben megszületett a döntés: polgárjog, városi ingatlan vásárlása nélkül betelepedhetnek. 1848-ban már a Szenttamással határos részen nagyobb zsidó kereskedő, szatócs csoport élt. 1849 után már vásárolhattak házat, s
